Meditáció és természettudomány

Az utóbbi 300 évben, a világban uralkodó súlyos materiális szemlélet miatt minden bizonyításra szorult, ami nem tűnt kellőképpen kézzelfoghatónak. Szerencsére a kvantummechanika meghozta az áttörést. Olyannyira, hogy mára már a fizikusok szájából hallhatunk igen furcsa kijelentéseket. Például, hogy nincs független külvilág, és mindannyian osztozunk egy közös tudati térben. A Nobel díjas Niels Bohr egyenesen úgy fogalmazott, hogy ha meg akarjuk érteni a kvantumvilágot, akkor először az emberi tudat működését kell megérteni. R. A. Wilson, fizikai doktorátussal is rendelkező amerikai pszichológus professzor szerint a mikrorészecskék világa kölcsönhatásban van az emberi pszichével, és ezért a mindennapi életünkre, szubjektív tapasztalatainkra is érvényesek a kvantumfizikában megszokott bizonytalanságok, kettős vagy többes természetű jelenségek. (Lásd bővebben a Kvantumgyógyítás c. cikkemben.)

Elmondhatjuk tehát, hogy olyan kivételes korban élünk, amikor a világ számos pontján egy merőben új tudatosság ébredésének lehetünk szemtanúi. A meditáció jelentőségét lassan azokban a körökben is elismerik, ahol régebben mostohagyermekként kezelték. Emberek tömegei fordulnak egyre nagyobb érdeklődéssel a spirituális témák felé, amit a könyveladások száma és a kurzusok látogatottsági indexe is egyértelműen alátámaszt. Természetesen mindez még nem jelenti azt, hogy ez mindig a kellő alapossággal, körültekintéssel és komolysággal történne. De kétségtelen, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, amely mellett már nem sétálhatunk el vakon és süketen. Vélhetően a meditáció ilyetén fogadtatásának egyik kézenfekvő oka, hogy olyan gyakorlatként ismerték fel, amely képes áthidalni a kulturális és vallási szakadékokat. Nos hát, az utóbbi néhány évtizedben már-már megszokott látvánnyá válik az indiai jógik, szvámik, buddhista szerzetesek jelenléte a világ nagy kutatóközpontjaiban. Lássunk először ebből a koprodukcióból néhány ízelítőt.

Kutatások és eredmények

1. A Massachusettsi Kórház és a Bostoni Egyetem munkatársai által végzett funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatok (fMRI) eredményei szerint már egy nyolchetes meditációs tréning után is mérhető változás figyelhető meg abban, ahogyan az érintett emberek agya feldolgozza az érzelmeket. Három héttel a tréning megkezdése előtt, és befejezése után, mind a 36 önkéntes Bostonba utazott, ahol a legkorszerűbb berendezéssel végezték el az fMRI-vizsgálatokat. A résztvevőknek 216 képet mutattak, amelyek embereket ábrázoltak pozitív, negatív vagy semleges tartalmú helyzetben. Az agyi szkennelésen kívül kérdőívekkel felmérték az önkéntesek depressziójának és szorongásának mértékét is ugyanezekben az időpontokban. A meditációs csoport tagjainál valamennyi képre való reagáláskor csökkent az amygdala aktivitása, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy javult az érzelmi stabilitásuk és a stresszre adott válaszuk.

2. 2007-ben indult el a Samatha program, amelynek keretében tudományos módszerekkel vizsgálják a meditációnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait. A programot Clifford Saron idegtudós vezeti. A vizsgálatokba tapasztalt, 21-70 év közötti meditátorokat vontak be, három hónapra. Harminc személy intenzív meditációs gyakorlatokon vett részt (körülbelül napi hat órában), a másik harminc fő kontrollként szolgált. Mind a hatvan főnél pszichológiai vizsgálatokat végeztek a vizsgálat elején, közepén és végén, és vért vettek tőlük. A Psychological Science című szaklapban most megjelent eredmények szerint az intenzív meditációt végzőknél javult a vizuális észlelőképesség, egy-egy feladat megoldása közben éberebbek voltak, jobban tudtak összpontosítani, így jobb eredményeket is értek el (a kontroll csoporthoz képest). Ez a felfokozott éberség a meditációs tréning után még öt hónapig megmaradt. Ennél sokkal izgalmasabb, hogy kiderült: a meditációnak a sejtek öregedését gátló hatása is van. A vérmintákból kimutatták, hogy az immunrendszer sejtjeiben, a fehérvérsejtekben olyan változás történt, amely elősegíti azt, hogy tovább életben maradjanak. Azt figyelték meg, hogy a sejtekben megnőtt egy enzim, az úgynevezett telomeráz aktivitásának szintje (aktívabb lett az enzimet kódoló gén működése).

3. Az amerikai Kaliforniai Egyetem Idegtudományi Laboratóriuma évek óta kutatja a meditációnak az agyszerkezetre gyakorolt hatását. A Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmányuk azért számít mérföldkőnek a tudományban, mert sokáig azt feltételezték, hogy az agy tömege a húszas éveink elejére eléri csúcstömegét, onnantól lassan zsugorodni kezd, és ebbe a folyamatba nem lehet beavatkozni. Már korábbi vizsgálatok során is kimutatták, hogy a régóta meditálóknál mind az agy szürkeállományának, mind a fehérállományának a tömege növekedett. De mostanra világossá vált, hogy a hosszú ideje meditálóknál markánsabb az agykéreg tekervényezettsége, az úgynevezett gyrifikáció.

4. A meditáció koncentrálóképességet fejlesztő hatását 76 tibeti buddhista szerzetes bevonásával vizsgálták egy olyan teszt segítségével, ahol a két szemnek két különböző képet mutatnak. (Általában ilyenkor az agy egyik képről a másikra ugrik néhány másodpercenként, mivel megpróbálja kihámozni, hogy mit is lát.) Azok a szerzetesek, akik az 'egy pontra koncentráló' meditálást gyakorolják, képesek voltak az ide-oda csapongást lelassítani, sőt, teljesen le is állítani. Egy másik tesztet is kaptak a szerzetesek, mégpedig mozgás által indukált vakságot okozó képet, amelyen sok, folyamatosan mozgó pont között egy mozdulatlan pontot kell nézni, addig, amíg a többi, szintén mozdulatlan pont eltűnni látszik. A szerzetesek átlagosan 4,1 másodpercig tudták fenntartani a 'vakság' állapotát, míg ugyanezt egy átlagos ember 2,6 másodpercig bírja. A legtapasztaltabb meditáló több mint 12 percig volt képes ezt az illúziót megtartani. A felfedezés megerősíti azt az elképzelést, hogy a meditáció megnyugtatja a tudatot, és hozzásegít a tiszta koncentráláshoz. (A vizsgálatban résztvevő szerzetesek meditálásban szerzett gyakorlata 5-től 54 évig terjedt.)

5. Matthieu Ricard francia származású buddhista szerzetes, a Dalai Láma franciatolmácsa - aki fiatalemberként korosztályának egyik legígéretesebb biológusa volt - agykutatókkal együttműködve - részt vett a Wisconsin Egyetem programjában, ahol több száz meditáló személyt vizsgáltak. A kísérletsorozatban a meditációnak az éberségre, a figyelemre és az érzelmi egyensúlyra gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait tesztelték. Vizsgálták továbbá az Éber Jelenlét típusú meditáció stresszoldó hatásának fiziológiai és pszichológiai hatását, az idegrendszer képlékenységét, a neuroplaszticitás jelenségét. Azt találták, hogy amikor Matthieu az együttérzésen, a mások iránt érzett könyörületen meditált, agya gamma-hullámokat bocsátott ki. Ezek a tudatosság, a figyelem, a tanulás és a memória agyhullámai is. A felvételek továbbá azt mutatták, hogy a homloklebeny elülső része az agy bal felén jóval aktívabb volt, mint a jobb felén. Az idegtudósok ezzel magyarázták hatalmas boldogságérzetét, és a negatív dolgok iránti csökkent fogékonyságát. Az eredmények annyira különböztek az átlagemberekétől, hogy a kísérlet vezetői nem is tudták ugyanazon a grafikonon ábrázolni.

6. Egy másik buddhista tanító, Peter Malinowski - aki mellesleg a liverpooli John Moores Egyetem munkatársa, és kognitív neuropszichológiát oktat - szintúgy a tudatosság idegrendszeri alapjait kutatja. Rávilágít arra a sarkalatos problémára, hogy a tudomány álláspontja anyagelvű a metafizikai hagyománnyal szemben. Ezért a természettudósok többsége még mindig azt állítja, hogy az agyműködés hozza létre (eredményezi) a tudatot. Bár a mai napig nem létezik megalapozott elmélet arról, hogy az agy hogyan is csinálja mindezt.

„Például, ha az agy hozza létre a tudatot, akkor meg kéne határoznunk, hogy az evolúció mely pontján tett szert hirtelen a fizikai alap - az organizmus - a tudatosság képességére. És ugyanígy az egyedfejlődésben is meg kéne mondanunk, hogy mikor lesz a magzat vagy az embrió hirtelen tudatos.

Legyünk őszinték. Semmit nem tudunk az anyagi dolgokról - ebben az esetben az agyról - a tudattól függetlenül. Amikor vizsgáljuk vagy megfigyeljük az anyagot, a tudatosságunk is részt vesz a dologban. Minden elmélet, amit az agy működéséről alkotunk, szellemi folyamat. Lehetetlen az anyagról gondolkodni a tudat részvétele nélkül. Ezért csak egyetlen dologban lehetünk igazán biztosak, abban, hogy tudatosak vagyunk, hogy tapasztalunk. Ugyanakkor arról sokat lehet vitatkozni, hogy pontosan mit is tapasztalunk. Még a fizikusok is, akik azzal foglalkoznak, hogy mi is valójában az anyag, szenvednek ezzel, amennyire látom. Ilyen háttérrel azt állítani, hogy az agy vitathatatlanul valóságos, miközben a tudat valahogyan abból jön létre, nem igazán tűnik megalapozottnak.

A buddhista szemlélet - amennyire el tudom magyarázni - ezzel kapcsolatban az, hogy ez a tudatosság a tér jellemzője. A tudatosság ki tudja fejezni magát az agyon és a kapcsolódó érzékszerveken keresztül, anélkül, hogy az agy hozná létre azt, mint ahogy egy tévéműsor is ki tud fejeződni a tévékészüléken keresztül, anélkül, hogy a készülék hozná azt létre.”

7. A pszichológiai vonatkozások sem kevésbé érdekesek. Szász Ilma „Az Úr ruháját hordja minden” c. könyvében leírja, hogy a meditáció általi kiterjesztett tudatosság miképpen tükröződik a Rorschach diagramok alkalmazásában. Egy képre, amire az átlagos tudatállapotú ember valami ilyesmit mond: „Két állat, két rózsaszínű patkány mászik felfelé valami üveghegy-félére. Alul valami virágot látok”, a meditáció által hajlékonnyá tett, a pszeudonirvána fokozatot elért elme valahogy így reagál: „Hát ez csodálatos! A piros figura egy négylábú állat, olyan, mint egy hegyi oroszlán, és most szalad, ugrik egy igazi sziklás, nehéz terepen – érződik a nagy ereje és energiája, de a legcsodálatosabb, a biztoslábúsága, az érzéke ahhoz, hogy mintegy repüljön. Mindig a megfelelő sziklacsúcsra érkezik, soha el nem téveszti, ösztönösen tudja, lábai hol érnek talajt, úgyhogy a végtelenségig tudná folytatni. Csodálatosan uralja a világot, tökéletes a harmónia közte és a környezete közt, de ez a harmónia nagyon dinamikus.” A még haladottabb, a formavilágot előtérbe helyező meditálók pedig ilyenféle válaszokat adnak: „Hm, hadd lássam! Atomok és molekulák a változó energia egy formája, igen, változó energia. A tér minden forma között elegendő, hogy minden minőség kibontakozzék.” A mester viszont abszolút holisztikus szemlélettel minden képet a tudat kivetítésének tekintett és a buddhista tanítás alapvető üzenetét mutatta be a tíz ábrán.

Agyhullámok és tudatállapotok

GAMMA HULLÁMOK (40 Hz+)

Ezeket csak nemrég fedezték fel (magas frekvenciás rezgések). Felébredéskor és alvás közben a REM (gyors szemmozgás – rapid eye movement) állapotában vannak jelen. De kapcsolódhat a megérzéshez, magas szintű tanuláshoz, tiszta felfogóképességhez is. Richard Davidson idegtudós 2004-ben kiválasztott egy csoport tibeti szerzetest, akiknek a meditációban 15-40 év tapasztalatuk volt, és amikor megmérte az agyuk által kibocsátott gamma-hullámokat, ámulattal fedezte fel, hogy ez a kisugárzás „lehetetlen” volt, de valós. A gamma hullámok kibocsátásához idegsejtek ezreinek a tomboló és egyhangú működésére lett volna szükség. A szerzetesek egyikénél a gamma hullámok kibocsátása a legmagasabb szintű és legjelentősebb volt, amit valaha mértek. Davidson tíz meditációs tapasztalat nélküli diákot is toborzott, és meditációs állapotban megvizsgálva őket, felfedezte, hogy úgyszintén gamma hullámokat bocsátottak ki, de a szerzetesekhez képest alacsonyabb rezgésszámon és szervezetlenebbül.

BÉTA HULLÁMOK (12-40 Hz)

A béta hullámok vannak túlnyomó többségben a mindennapi életünkben. Nagyrészt a bal agyfélteke logikus, szekvenciális aktivitására koncentrálunk, mert az agy azzal van elfoglalva, hogy feldolgozza a számtalan információt, ami az öt érzékszerven keresztül érkezett. Éber állapotban az értelem kifelé irányul, az érzékszervek működnek, zajlik az észlelés.

ALFA HULLÁMOK (6-12 Hz)

Relaxáció, ébrenléti ellazultság. Lelassul az agytevékenység, a tudatunk kitágul. Stressz kezelésére kiváló. Az alfa hullámot használó programok javítják a problémamegoldó képességet, új ötletekhez juttatnak. Sok színész, művész, tudós, vagy sportoló tudatosan vagy tudattalanul alfa állapotba helyezi magát, hogy ihletet kapjon, vagy hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Az intuitív megérzések, kreatív ötletek, inspiráció, motiváció és az álmodozás jellemzik az alfa hullámokat. Hidat képeznek a tudatos elménk és a tudattalan és/vagy szupertudatos elménk között. A jobb agyfélteke működése természetesen erősebb.

THÉTA HULLÁMOK (4-7 Hz)

Meditáció, intuíció, memória, könnyű alvás, álom, vizualizáció, belső bölcsesség, hit, médiumi képességek. A théta hullámok elősegítik a mély, belső békét, a misztikus igazságokat, a korlátozó hiedelmek átalakítását, jobb életminőség létrehozását, fizikai és érzelmi gyógyulást. (Minden ellenkező híresztelés dacára el kell azonban mondanunk, hogy agyhullámgörbék csak viszonylagosan jelölik a különféle tudatállapotokat. Nem vonhatjuk le belőlük azt a következtetést, hogy mindenki, akinél megjelennek a théta agyhullámok, garantáltan ugyanazon a tudati síkon időzik.)

DELTA HULLÁMOK (1-4 Hz)

Ez a leglassúbb agyhullám. A delta hullám az álomtalan alvás legmélyebb szintje, amiben kikapcsol a testünk, kvázi hibernációban van. A jóga és a meditáció nagymesterei képesek tudatosan elérni és fenntartani delta fázist. Szabályozni tudják testük hőmérsékletét, és a szívverésüket. Akár még halottnak is tűnhetnek, de képesek feléleszteni magukat. Mégpedig azért, mert létezik egy transzcendens állapot (turija), amikor az értelem sem befelé, sem kifelé nem irányul, hanem lelki felismerése szerint az Átman (Önvaló, Lényünk középponti része) észleli a Legfelsőbbet. Ez a szamádhi, a transz állapota, amikor az ember a másik három állapotnak (ébrenlét, álom, mély alvás) is tudatában van. Szvámi Rámával végeztek egy kísérletet, amely mutatja, hogy egy fejlett jógi képes a különböző tudatállapotok között akaratlagosan átjárni. Az éles teszt előtt néhányszor próbát tett az elektroenkefalográffal, hogy megtanulja, melyik tudatállapothoz melyik EEG-görbe tartozik. Ezután tetszőleges agyhullámot elő tudott állítani. Még delta hullámokat is, amivel felettébb meglepte a kutatókat, hiszen ez a mélyalváshoz tartozó frekvencia. A kísérlet vezetőivel előre megbeszélték, hogy mennyi ideig marad módosult tudatállapotban. Öt perc meditáció után a készülék kijelzőjén megjelentek a delta hullámok. Az egyik asszisztens hölgy - hirtelen ötlettől vezérelve - halkan kimondott egy mondatot, majd öt percenként egy újabbat. 25 perc elteltével a szvámi kijött a meditációból és tökéletes pontossággal beszámolt arról, amit a gyakorlat alatt hallott. Elmondta, hogy valaki magas sarkú cipőben sétált, valahol az épületben kétszer becsaptak egy ajtót, továbbá majdnem betű szerint adta vissza Mrs. Green mondatait. Mindez képtelenségnek tűnik, hiszen mélyalvásban nem működik az éber tudatosságunk, amely figyelhetne bármilyen külső eseményre.

Megjegyzem, Ken Wilber szintúgy prezentálta, hogy a meditáció mélysége mérhető. Egy EEG kijelző, és egy kamera segítségével szemléltette a saját meditációs állapotait. Az eszköz mindkét agyféltekét mutatja (bal oldalon a bal, jobb oldalon a jobb), és azt is, hogy béta, alfa, théta vagy delta agyhullámok mennek-e éppen, és hogy mennyire aktívak.

A meditáció széleskörű hatásai

Maharishi Mahesh jóginak, a Transzcendentális Meditáció alapítójának nevéhez fűződik az úgynevezett „Maharishi effektus”. Mit is jelent ez? Jól ismert tény, hogy örömünk és bánatunk kisugárzik belőlünk. Tudatunk rezdülései hatással vannak a környezetünkre. Mindannyian tudjuk, hogy más érzés olyanok otthonába belépni, akiknek a lelkében béke és öröm van, mint akiknek az életét a harag vagy a keserűség uralja. Szinte minden hagyomány említ bölcseket, akik oly békét árasztottak magukból, hogy puszta jelenlétükkel megszelídítettek vadállatokat, vagy gyilkos szándékú embereket. Hogyan is lehetséges ez?

Elméleti fizikusok szerint az Egyesített Mező (Unified Field) a természet összes törvényének alapja. Különösen érdekes, hogy a modern fizika és a magasabb tudatállapotokat leíró ősi írások nagyon hasonlóan jellemzik ezt a mezőt: egyaránt az egység alapvető mezejéről, a határtalan intelligencia és a tiszta tudatosság óceánjáról beszélnek. Ez az a szint, ahol minden élet és létezés végtelenül bensőséges kapcsolatban áll egymással. A transzcendentális tudat (részleges) megtapasztalása koherenciát hoz létre az agyban, és ez az egyesített mezőn belüli koherenciát eleveníti fel. Megfigyelték azt az érdekes összefüggést is, hogy azokon a napokon, amikor az iowai Faifieldben egy TM találkozón megnőtt a részvétel, a nem-meditálók testében megemelkedett a szerotonin szintje. (A TM-gyakorlás közben az agyféltekék közötti és az azokon belüli nagyobb EEG koherencia ugyanis anyagi aspektusát tekintve a szerotonin nevű hormonnal kapcsolható össze. A szerotonin alacsony szintje inkoherenciát, agressziót, szegényes érzelmi hangulatokat és végső soron erőszakot idéz elő, a magas szerotonin érték pedig értelemszerűen ennek az ellentettjét, tehát toleranciát, önfegyelmet, békességet.)

Maharishi Mahesh jógi azt állította, hogy ha a Föld népességének csupán 1 százaléka rendszeresen gyakorolná a TM-et, akkor ez elegendő lenne a világbéke fenntartásához. (Sőt, a haladó technika, az úgynevezett jógarepülés gyakorlása esetén csupán az 1 százalék négyzetgyökére lenne szükség.) Ennek a jelentős szociális, pszichológiai távolba hatásnak az igazolására Indiában, és az USA több nagyvárosában végeztek kísérleteket a hetvenes, nyolcvanas években. Akkoriban számos támadás érte a TM szervezetet, miszerint a kutatásaik nem kellően kontrolláltak, és nem felelnek meg a tudományosság alapkritériumainak. (Ehhez képest Dr. Carla Linton Brown a Harvard Egyetemen doktori disszertációt írt a Transzcendentális Meditáció és a TM-Szidhi program csoportos gyakorlásának közel-keleti háborús övezetre gyakorolt hatásairól.) Viszont a szóban forgó kísérletek a közelmúltban sokkal szélesebb körben kerültek megismétlésre. A Legyőzhetetlen Amerika Meditációs Találkozó az első olyan esemény, amelyen Transzcendentális Meditáció Program és a Jógarepülés hosszú távú békét elősegítő hatásait dokumentálták. Az erőszakos bűncselekmények jelentős mértékű csökkenésének számát már előre megjósolták a Meditációs Találkozó megkezdése előtt. Ezeket az előrejelzéseket felvették az FBI Egységes Bűnügyi Jelentéseibe (Uniform Crime Reports), az elemzést pedig egy független szervezet végezte. A szigorú statisztikai vizsgálat kimutatja, hogy a pozitív folyamatokban való fellendülés kezdete egybeesik azzal a hónappal, amikor a Meditációs Találkozó megkezdődött. (Mindazonáltal talán érdemes észben tartanunk, hogy a statisztika még nem minden. Maharishi Mahesh jógi számos tanítványa, sőt mi több, közeli munkatársa halt meg súlyos betegségben, viszonylag fiatalon. Továbbá bőven lehetne még taglalni a Maharishi szervezetének tevékenységével kapcsolatos furcsaságokat, visszásságokat is. Jelen írás azonban mindezt nem tekinti céljának.) Akit bővebben érdekelnek a TM technikának tulajdonított egyéb hatások , azok további információkkal gazdagodhatnak az alábbi oldalon: Maharishi hatás

Hosszú ideig ugyancsak félig voltak objektívnek tekinthetőek egy burmai meditációs tanító, Goenka eredményei, de az vitathatatlan, hogy komoly tényhalmazzal állunk szemben a vipasszaná hatásait illetően. Az indiai Tihar börtönben folytatott meditációs kurzusok hatásáról dokumentumfilm is készült: A film eredeti címe: Doing Time Doing Vipassana (Ülök és meditálok - Szabadulás a börtönben). Az 55 perces, magyar hangbemondásos film az 1974-ben 1000 elítélt részvételével lebonyolított tanfolyamot dokumentálja. Az egyik kiemelkedő példa egy megbékülés mozzanata, egy gyilkosságért elítélt férfi és áldozatának rokonai közt. Ráadásul a folytatásban megint csak az Amerikai Egyesült Államok játszotta a főszerepet. Az első Vipassana-tanfolyamot 1997-ben rendezték, amelyből azután ötéves sorozat lett. Mostanáig az Egyesült Államok öt intézetében rendezett több mint 30 kurzuson a résztvevők száma több mint 700 fő. A témáról bővebben a
Börtönügyi szemle 2014-es számában.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.