Buddhista mantrák
India „export vallásáról” beszélünk, és ami az északi (mahájána) irányvonalat illeti, semmiben sem marad el a szülőanyjától. Szakrális zene és mantrikus hagyomány tekintetében elmondhatjuk, hogy nem esik messze az alma a fájától. Ezért is nevezik a tibeti buddhizmust Mantrajánának (a Mantrák Útjának).
Sákjamuni Buddha Mantra
A történelmi Buddha mantrája, akire a hagyomány gyakran úgy utal, mint Sákjamuni-ra [a Sákja nemzetség Nagy Bölcse], hiszen Gótama Sziddhárta herceg a Sákja nemzetség sarja volt. Nagyon népszerű mantra a buddhista világban, a Nagy Bölcs Szív mantrájaként is ismerik. A jógik és a gyakorlók, akik ezt a mantrát mondják, úgy gondolják, hogy magukba szívják Buddha szent szívének esszenciáját.
A muni szó háromszor ismétlődik, ami a három különböző képességű lény útjára vonatkozik:
a szerényebb képességűek célja a magasabb újjászületés lehetőségének reménye
a haladóknak a szentté válás [arhat], és a nirvána
a legeslegkiválóbbak számára a teljes buddhaság elérése, a tökéletes megvilágosodás
A mantra tehát a teljes utat tartalmazza, mind az egyéni gyakorló útját (théraváda), mind pedig a bódhiszattva jellegű utat (mahájána). A fentebb beágyazott videókban két különböző - egészen picit eltérő - formában hallhatjuk. Sokan minden nap elmondják ezt a mantrát, hogy útmutatást kapjanak a nehézségek, akadályok legyőzéséhez, vagy éppenséggel erőt, és inspirációt nyerjenek a meditáció gyakorlásához.
Avalókitésvara [Csenrézi] mantra
Kínai változat
Mongol változat
A tibetiek leggyakrabban használt imádsága az Óm Mani Padme Hum [tibeti: Óm Mani Peme Hung]. Avalókitésvara Bódhiszattvának, az Együttérzés, és a Könyörület megtestesítőjének a mantrája. A Csenrézi név (Avalokiteshvara tibeti neve) a csen [szem], ré [folytonosság] és szig [néz] tagokból áll. Így a teljes jelentése: az, aki mindig együttérző szemmel néz a lényekre. A Buddha összes tanítását magába foglaló Óm Mani Padme Hum szövegű mantrának több jelentése ismeretes. Elterjedt fordítása, illetve értelmezése az egész szövegnek a „Dicsőség a lótuszban lévő drágakőnek” kifejezés, ami arra utal, hogy minden érző lényben benne lakozik a buddhatermészet. Bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá a mester előzetes beavatása. Tibetben úgy tartják, hogy ha a mantrát hangosan vagy magunkban ismételjük, azzal megidézzük a szeretet és határtalan együttérzés megtestesítőjének tekintett Csenrézi hatalmas és jóindulatú figyelmét, és megkapjuk áldását. Csenrézi az összes buddhista istenség közül a legkedveltebb, meditációját a tibeti buddhizmus minden ágában gyakorolják. Csenrézi négy karja a szeretetet, együttérzés, öröm, és egyenlőség (egyensúly) minőségeit szimbolizálják. Keresztbe tett két lába pedig a teremtő férfi aktivitás, és a befogadó női bölcsesség egységét jeleníti meg.
A mantra jelentésről:
A dalai láma szerint az első az Óm szótag, amely az „a”, az „u” és az „m” három hangjából áll, és Buddha tiszta testét, beszédét és tudatát szimbolizálja. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent, és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. Másfelől ez az értékes drágakő egyben a Buddha is, aki megtestesíti számunkra az elért megvilágosodást, amely mint lehetőség, saját legbensőbb lényegünket képezi. A Padme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. A Padme helyhatározói raggal van ellátva, s azt jelenti, hogy „a lótuszban”, tehát a szívben, amely itt nem a fizikai szívünkre, hanem legbensőbb szellemi lényegünkre utal. Az egyszerűséget a rendszeresség, és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó Hum szótag szimbolizálja. Tehát az Óm Mani Padme Hum hat szótaga azt jelenti, hogy az együttérző bölcsesség útjának rendszeres gyakorlása által saját tisztátalan testünket, beszédünket és tudatunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és tudatává változtathatjuk át. Mindent átmeneti jelenséget eltűntet a létünkből - nincsenek gondolatok, álmok, projekciók, elvárások - olyan, mint a nyugodt tenger, fodrozódások nélkül.
Dilgo Khyentse a következő értelmezést adja nekünk:
Óm - segít megvalósítani a nagylelkűség gyakorlatát.
Ma - a tiszta erkölcshöz köthető,
Ni - támogatja a tolerancia és türelem gyakorlásának tökéletesítését,
Pad (Pe) - a negyedik szótag az állhatatosság tökéletes elsajátítását mozdítja elő,
Me - a koncentráció fejlesztésében,
Hum (Hung) - a bölcsesség gyakorlásában segít.
Létezik olyan megközelítés is, amely szerint a hat szótag a hat világot (létsíkot) testesíti meg. A hat szótag mindegyike megszabadít a a létezés hat birodalmában történő újjászületéstől.
Óm - az egyenlőség bölcsességének elérésével megszabadít a büszkeségtől és az önelégültségtől [dévák, vagy istenek világa - fehér szín],
Ma - a féltékenységet, irígységet alakítja át az akadálytalan cselekvés bölcsességévé [titánok vagy félistenek világa - zöld szín]
Ni - a vágyak, szenvedélyek, és a a kétség gyógyszere, az összes bölcsesség lényegéhez vezető kaput nyitja ki [emberek világa - sárga szín]
Pad (Pe) - a butaságot, tompaságot transzformálja a tudat terének bölcsességévé [állatok világa - kék szín]
Me - a sóvárgást és a mohóságot minősítí át a megkülönböztetés bölcsességévé [éhes szellemek világa - vörös szín]
Hum (Hung)- a gyűlölettől és agresszivitástól óvja meg a recitálót, felfedvén a tükörszerű bölcsességet [poklok világa - fekete szín]
Namo Avalókitésvara mantra a vietnámi zen hagyományban
Avalókitésvara neve: az „Úr, aki lefelé tekint (a világra)” . Mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jóllétén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlanul sok lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta egy ezer karú és tizenegy fejű alakká.
Nagy Együttérzés [Avalókitésvara] mantra
A kezdő szavak alapján szokták Namo Ratna mantra-ként is említeni. Szanszkrit nyelven íródott [innen a Nílakaṇṭha Dhāraní, vagy Mahákaruna Dhāraní név] és a mahájána buddhizmusból eredően főleg kínai, koreai és vietnámi kultúrkörben terjedt el, a nagy együttérzés tanítására alapozva. Kínai változatban Da Bei Zhou-ként ismeretes.
A Mahákaruna magasfokú könyörületet jelent.
A Nílakantha kifejezés [kék nyak, vagy kék torok] Sivához, és egy ősi indiai mítoszhoz kapcsolódik. (A tejóceán köpülése). A buddhista legendákban Siva helyett Vadzsrapáni, vagy Avalókitésvara az, aki kiissza - és ezáltal semlegesíti - a mérget.
A Dhāraní egy rituális beszéd-fajta, hasonló a mantrához, a kettő közötti különbséget nehéz meghatározni. Egy dolog biztos, hogy a dháraní mindenképpen értelemmel bíró, érthető kifejezéseket tartalmazó szövegek neve, a mantra esetében ez nem törvényszerű. Továbbá a mantra szó már a Védák idejében is használatban volt, a dháraní viszont csak a buddhizmus kialakulása után vált ismertté. Egyesek szerint a dhárani nem más, mint a szútrák kikristályosított formája.
A mantra Avalókitésvara bódhiszattva szavait tartalmazza, amelyet a Mahákarunikacsitta szútra hagyománya szerint a buddhák, bódhiszattvák, istenek, dharma királyok gyülekezete előtt mondott el. A mantra 84 sorból áll, de a szóbeli átadás, majd később a sokszoros fordítás következtében számos formája létezik. Elsődleges funkciója a védelem, tisztítás és gyógyítás. Gyakran használják oltalmazó és tisztító szertatásokon. [Forrás: tibet.hu]
Ugyanannyira közkedvelt és népszerű, mint a hatszótagú OM MANI PADME HUM mantra, és egyben annak szinonimája is Kelet-Ázsiában. Itt szükséges megemlítenem, hogy Avalókitésvara kínai megfelelelője Kuan-yin [fon. Kuanjin], Japánban pedig Kannon néven ismeretes, mégpedig női formában. Külön figyelmet érdemel a Kuanjin név, hiszen a szanszkrit megfelelőjéhez hasonlatos a jelentéstartalma. [ „Aki a világok hangjait meghallja”, más szavakkal, akihez a szenvedő lények jajkiáltása elér.] A szöveg eléggé hosszú, ezért a recitálása tényleg a szútrákhoz, nem pedig a mantrákhoz áll közelebb. Szépsége és népszerűsége miatt szerepeltetem itt.
A Menedékvétel mantrája
BUDDHAM SARANAM GACCHAMI
DHAMMAM SARANAM GACCHAMI
SANGHAM SARANAM GACCHAMI
A Buddhához folyamodom oltalomért
A Tanhoz folyamodom oltalomért
A Közösséghez folyamodom oltalomért
A menedékvétel rituáléja a buddhizmusban az útra lépés „hivatalos” kezdete. Ez egyszerűen bizonyos értékek szem előtt tartását jelenti, de azt mondják, hogy egyúttal egy szellemi áramlatba, vagy erőtérbe való belépést is. A páli szarana [szanszkrit: sarana] szó a sai gyökből származik, amely a »védeni, óvni, védelmezni« jelentésekkel rendelkezik. A szarana tehát eredetileg védelmet, oltalmat, menedéket jelent. A gaccshámi [menni szándékozom] formulával fejezik ki az elhatározást. Az „oltalomért folyamodom” kifejezés helyett azt is mondhatnánk, hogy „a menedékébe térek”.
Tara mantra
Tara [szanszkrit neve: csillag; tibeti nevén Drölma, vagyis „Ő, aki megment”]. Ő Csenrézi női bölcsesség aktivitása. Az együttérzés és a védelem istennője, a tibeti buddhista mitológia egyik legnépszerűbb alakja. A hagyomány szerint, amikor Avalokitésvara az emberek mérhetetlen szenvedését látva könnyezni kezdett, könnyeiből egy kis tó született, melyben egy lótuszvirág keletkezett. Amikor ez a lótuszvirág kinyílt, akkor született meg Tara. Megjelenik az öt különböző színben: a Fehér Tara a hosszú élet aktivitás, vagyis minden negativitás, betegség lenyugtatása, visszatérés az eredendő állapotba; a Sárga Tara a gazdagító aktivitás, minden pozitív dolog növelése, beleértve a bölcsességet is; a Vörös Tara a hatalom alatt tartó, uraló aktivitás, minden élethelyzet uralása; és a Kék Tara a leigázó, a különböző negatív erők legyőzője. A Zöld Tara az összes aktivitást együtt tartalmazza.
A Zöld Tara mantrája az OM TARE TUTTARE TURE SZOHA, és ez az általános Tara mantra is. Megvéd a nyolc veszélytől, melyek belülről származnak, de kívül is megjelennek: gőg (oroszlán), káprázat vagy tudatlanság (vad elefánt), gyűlölet (erdőtűz), féltékenység (kígyó), helytelen vagy fanatikus nézetek (rablók), kapzsiság vagy fösvénység (börtön), vágy vagy ragaszkodás (árvíz) és a kétség (démon). A mantrában az ÓM a múlt, jelen és jövő három idősíkját jelenti; a TARE a világi veszélyektől és szenvedésektől való szabadságot jelenti; a TUTTARE az alacsonyabb szintű spirituális utakon ad védelmet, TURE a boddhiszattvák útján nyújt védelmet, és a SZÓHÁ a legfelső védelem, minden védelem beteljesülése együtt. [Forrás: tibet.hu]
Milarepa Padmakara mantra
Óṃ āḥ guru hasavajra sarvasiddhi hūṃ
Hasavajra [fon. haszavadzsra] - Milarepát néha Nevető Vadzsrának nevezték.
Sarvasiddhi [fon. szarvasziddhi] - Minden jógikus képesség megvalósítása, a spirituális értelemben vett Tökéletes Felébredettség elérése.
Itt most a mantrának egy rövidített változatát hallhatjuk.
Milarepa [a Milarepa név teljes jelentése: „Mila, a vászonba öltözött”] az egyik legismertebb tibeti jógi volt, aki fekete mágusból erős és varázslatos jógivá fejlődött, és utat mutatott a szellemi felszabaduláshoz. A tibeti buddhizmus összes fő szektája egyöntetűen a legmagasabb megbecsülésben részesíti őt. Milarepa élete az ideális bódiszattva eszményt állítja elénk, és bizonyságot tesz minden mélyreható buddhista tanítás - a mahájána, a theraváda és a vadzsrajána - kölcsönös függőségéről és egységéről. Az egyik klasszikus póz, amelyben Milarepa látható, azt mutatja, hogy jobb kezével a fücimpáját kicsit előretolja. Arról, hogy ez mit is jelképez, a legkülönfélébb leírásokat láttam már, és jómagam nem merek határozottan állás foglalni. Egyes források szerint ez a gesztus megfelelő egy buddhista adeptus számára, aki shravaka [hallgató]. Milarepa mestere volt a Tantra ezoterikus tanításainak, amelyeket szóban adtak át, gururól tanítványra. Ez a gesztus tehát azt jelzi, hogy Milarepa képes megtartani ezeket a tanokat és tanításokat a fülében [tkp. a tudatában]. Mások szerint ez egy olyan tantrikus mudra, ami által befolyást gyakorolt a finomtest energiarendszerére.
A tanítások spontán módón, dalok formájában törtek elő belőle. Bár ezek az énekek inkább hasonlítanak monoton kántálásra, semmint aprólékosan kidolgozott, melodikus kompozíciókra, mégis az idők folyamán nagy népszerűségre tettek szert egész Tibetben. Milarepa két fő tanítványa Recsungpa és Gampopa volt. Utóbbi tanítványa, Düszum Tyenpa lett az első Karmapa, aki megalapította a Kagyü nemzetséget, amely a tibeti buddhizmus négy fő vonalának egyike.
Száz szótagú mantra [Vadzsraszattva mantra]
Vadzsraszattva [tib. Dordzse Szempa, Gyémánt Tudat] minden buddha eredendően tiszta, határtalan teret betöltő megnyilvánulása. Ezért fehér színű, jobb kezében gyémántjogart, baljában csengőt tart, a férfi és női minőségek, energiák jelképeként, jelezve azok egyensúlyát is. Vadzsraszattva mantrája a legismertebb, kimondottan tisztításra használatos mantra. A Gyémántbirodalom mandalában Vadzsraszattva Aksobhja buddha mellett ül keleti irányban. Egyes ezoterikus hagyományvonalakban úgy tartják, hogy Nágárdzsuna találkozott Vadzsraszattvával egy dél-indiai toronyban, ahol ezoterikus tanításokat kapott tőle, így képes volt tovább adni a hagyományokban fontos történelmi tanítómestereknek a tudását. A kötelmek, bűnök és rossz karma feloldozása érdekében szokták recitálni. Erős a tisztító hatása. Sok hagyományvonal lámája mondja, hogy a megfelelően elvégzett Vadzsraszattva elvonulással még azt is megtisztíthatjuk, ha megszegtük volna az összes tantrikus gyökérfogadalmat.
Ennek a mantrának mindegyik szótagja reprezentálja a testünkben székelő Száz Békés és Haragvó Istenség egyikét, akikkel találkozunk a halálunk után. A hagyomány úgy tartja, hogy akik a 100 szótagú mantra tantrikus gyakorlatát végzik, folyamatosan fejlődnek, tisztulnak, áldásokban részesülnek, a lények iránti együttérzésük elmélyül, és egyértelműen növekedni fog a mesterük iránti hitük és bizalmuk. A 100 szótagú mantrának számos lehetséges értelmezési szintje van, ezek más-más jelentéssel rendelkeznek. Közülük az egyik valahogy így hangozhatna:
„Ó Vadzsraszattva (megtisztulás bennem élő Buddhája), kérlek állj mellettem, légy az erősségem. Engedd, hogy ígéreted szerint megismerjem az Igaz Természetemet. Támogass engem, és védelmezd elhatározásomat, hogy megtisztuljak minden karmától. Segíts az elmémet jóvá, erényessé, kötöttségektől mentessé, és végtelenül szeretetteljessé formálni. Tégy engem Tőled elválaszthatatlanná, hadd váljon Veled eggyé a tudatom, túl a kettősségeken.”
Vadzsraguru mantra
OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDDHI HUM [szanszkrit]
OM AH HUNG BENZA GURU PEMA SZIDDHI HUNG [tibeti]
Padmaszambhava [Guru Rinpocse] kétségkívül fontos szerepet játszott a buddhizmus Tibetben való meghonosodásában. Lényegében Ő a tibeti buddhizmus alapítója, és követői „második Buddhának” nevezik. Triszong Decen uralkodása alatt került sor az első nagy hitvitára és küzdelemre, a buddhista szerzetesek és bön hívek között. A király, tanácsadóinak javaslatára - az új vallás alapjainak megszilárdítása végett - meghívta Padmaszambhavát, a buddhista mágust. A nagy tudású szerzetes látványos győzelmet aratott a bön vallás démonain, és megalapította a Szamje kolostort. De a „Lótuszban született” nem csupán vallási úttörőként volt kiemelkedő, hanem látnokként is. Hetedik századi jövendölése megdöbbentően pontos.
„Amikor vasmadár repül majd az égen, és a lovak kerekeken futnak, a tibetiek kiáradnak a világba, mint a hangyák, és a dharma elterjed Nyugaton, hóországon is túl.”
A fenti két szövegváltozat mellett találkozhatunk kevert variánsokkal is, ahol pl. a „hung” és a „pema” szavak a tibeti nyelvből valók, de a szövegben a gyémántjogar kifejezést az eredeti szanszkrit „vadzsra” szóval illetik. A mantra szövegét eredetileg Guru Rinpocse idejében rejtették el Tibetben, melyet később Karma Lingpa a tizennegyedik században feltárt a rejtett helyről, és aranypapírra másolt. Guru Rinpocse mantrája szinte végtelen számú jelentéssel bír, külső, belső és titkos szinteken, ezért a használatára számos ezoterikus módszer létezik. A lehetséges értelmezések közül az egyik a következő:
„Megidézlek Téged, Vadzsra Guru, Padmaszambhava; kérlek, áldj meg a közönséges és a magasztos sziddhikkel!”
Tartalmazza a tibeti ábécéből ismert jelképes hármas szóegységet, az ÓM ÁH HUNG-ot, melyek, mint bídzsa mantrák, az egyetemes, a kulturális, és az emberi szintet jelenítik meg. Vagy mondhatjuk úgyis, hogy megvilágosodott tudat, beszéd, és test fenséges lényegi egységét szimbolizálják.
A vadzsra a védikus iratokban Indra haragos fegyvere. A korai indiai és közép-ázsiai művészetekben a vadzsrát rendszerint rövid, de vaskos buzogányként ábrázolják, melynek két végén egy pár éles, háromágú szigony található. A legenda szerint Buddha elvette Indrától éles fegyverét, és ágait egymás felé hajlította. Így jött létre a békés jogar formája. A vadzsra egyik jelentése kemény, tibeti megfelelője a dordzse [kövek ura] pedig szintén valamiféle elpusztíthatatlan keménységet és ragyogást fejez ki. Így tehát a Vadzsra Guru az ősgurut [ÁDI BUDDHA] jelenti, aki fényesen világít, olyan lerombolhatatlan, és áttetszően tiszta, mint a gyémánt.
A PADMA SZIDDHI HUNG pedig arra utal, amit meg kell valósítanunk és el kell érnünk, a SZIDDHI ugyanis tökéletességet, teljes befejezettséget jelent, a PADMA [tib. PEMA] pedig a szív-lótuszra, a saját középpontunkra utal, ahol a nagy átalakulás végbemegy.
Padmaszambhava előre vetítette az emberiség tudati elsötétülését is. Úgy látta, hogy a jövőben a lények nagyon kis koncentrációképességgel fognak rendelkezni, nagyon sok dolog fogja zavarni és lefoglalni tudatukat. Jellemük durva és nehezen megszelídíthető lesz, továbbá nem lesz idejük gyakorolni. Habár lesz egy kevés hajlamuk a gyakorlásra, sok nagy akadállyal találkoznak, és nagy mennyiségű diszharmóniát tapasztalnak. Nem lesznek képesek eljutni vagy elérkezni semmilyen fajta egyetértésre, és ennek következtében viselkedésük nagyon tisztátalanná válik. Ezen állapot ellensúlyozásáért hagyta örökül ezt a mantrát, amelyről Ő maga a következőket mondta:
„E mantra leírása, olvasása vagy recitációja felmérhetetlen, nagysága semmihez nem mérhető. Ha ezt a lényegi mantrát, a Vadzsraguru mantrát ismételik százszor, ezerszer, tízezerszer, százezerszer, milliószor, tízmilliószor, százmilliószor, előnye és energiája valóban felfoghatatlan. Elhárítja a betegségek, éhínség, nyugtalanság, rossz termés, rossz előjelek és tünetek negatív erőit. Az így gyakorló egyének a legjobb esetben még ebben az életükben elérik a szivárványtestet, a végső megvalósítást. A közepes szintűek a haláluk pillanatában, a gyenge képességűek találkoznak velem a bardóban. Ngajab kontinensen születnek meg, és arról az előnyös helyről mérhetetlen hasznára tudnak lenni a lényeknek. Ne kételkedjetek ebben.”
Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi Svaha mantra
Ez a mantra a mahájána buddhista kánon egyik legközismertebb darabja. A Pradzsnyápáramitá szútra esszenciájaként ismert Szív-szútra végén található. (A pradzsnyápáramitá a mahájána buddhizmus egyik legfőbb koncepciója, amelynek gyakorlása és megértése a bódhiszattva ösvény elengedhetetlen eleme.) A mitológia környezet szerint Sáriputra (Buddha egyik haladó tanítványa) kérdése alapján fejti ki Avalokitésvara a Túljutott Bölcsesség tanítását.
Pradnyápáramitá-hridaja-szútra
1. Tisztelet adassék a Magasztosnak, a Nagy Nemes Túljutott Bölcsességnek!
2. Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagrihában, a Keselyűcsúcs hegy területén tartózkodott nagy számú szerzetes és sok bódhiszattva kíséretében. Ekkortájt a Magasztos a Mélységes Rátekintő Tökéletes Ráébredés (gambhíráva-szambódha) nevű meditációban volt elmerülve. Ugyanebben az időben a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát végezvén ekképpen szemlélődék: „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés-nélküliségüket.“
Akkor a Tiszteletreméltó Sáriputra a Buddha hatalmánál fogva így szólította meg a Nemes Avalókitésvara bódhiszattvát: „Ha valamely család fia vagy leánya a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát kívánná végezni, milyen tanításban kellene őt részesíteni?“
Erre a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara így beszélt a Tiszteletreméltó Sáriputrához: „Ha valamely család fia, vagy leánya a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát kívánja végezni, akkor a következőképpen kell a dolgokra tekintenie:“ „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés- nélküliségüket.“
3. Innen nézve, Sáriputra, a forma üresség, s az üresség bizony forma; a formától nem választható el az üresség, az ürességtől nem különböző a forma; ami forma, az üresség, ami üresség, az forma; s pontosan ugyanígy van ez az érzet, az észlelés, a képzőerők és a tudat vonatkozásában is.
4. Innen nézve, Sáriputra, minden jelenség üresség-jellegű: nincs keletkezésük és nincs megszűnésük, nem szennyezettek és nem tiszták, nem csökkennek és nem növekszenek.
5. Ezért aztán, Sáriputra, az ürességben nincs sem forma, sem érzet, sem észlelés, sem képzőerők, sem tudat; nincs látás, sem hallás, sem szaglás, sem ízlelés, sem testérzékelés, sem belső megismerés; nincs látvány, sem hang, sem szag, sem íz, sem szellemi megismerési tárgyak; nincs látószerv-összetevő és a többi, nincs belső megismerési tudatosság- elem sem; nincs szellemi vakság és nincs a szellemi vakság megszűnése, s nincs a többi sem, így nincs öregség és halál, sem az öregség és halál megszűnése; nincs szenvedés, sem szenvedés keletkezése, nincs leküzdés, sem ehhez elvezető ösvény, nincs fölismerés, sem megvalósítás, sem meg-nem- valósítás.
6. Ezért aztán, Sáriputra, a bódhiszattva Túljutott Bölcsességét nem megvalósítás révén elérő gyakorló fellebbenti a tudat takaróit, s a tudat takaróinak megszűnése nyomán nem retteg többé, meghalad minden illúziót, s eléri a végső ellobbanás állapotát.
7. A múlt, a jelen és a jövő összes Buddhája a végső, Teljesen Tökéletes Megvilágosodásra a Túljutott Bölcsesség gyakorlása révén fölébredett.
8. Ehhez tudnunk kell a Túljutott Bölcsesség nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e fölülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz — mert minden hamisságtól mentes —, Túljutott Bölcsességben kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:
ÓM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá!
„Ilyen módon kell egy bódhiszattvának tanítania a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát, ó Sáriputra.“
Jelentése többféleképpen is értelmezhető:
Gate, gate, paragate - Átment, átment, teljességgel átkelt a túlpartra. [Menj túl, menj túl, menj teljességgel mindenen túl.]
Bódhi - A Felébredett állapotig.
Svaha [szvaha vagy szóha] - A mantra legnehezebben megfejthető része. Ezt a szótagot a kántálás végén használják, amely a védikus égőáldozatot kíséri, tehát egyfajta megerősítés, hálaadás. Mint az „ámen” kifejezés az ima végén a keresztény liturgiában. [„Úgy van, úgy legyen”.]
Gyógyító Buddha mantra
TEYATA OM BEKANZE BEKANZE
MAHA BEKANZE RADZA SAMUD GATE SOHA
[Téjátá Óm Békánzé Békánzé
Mahá Békánzé Rádza Szamud Gáté Szóha]
„Hívom a Gyógyító Buddhát (az Orvoslás Királyát), hogy a legfelsőbb magasságokból alászállva szüntessen meg minden betegséget és szellemi tudatlanságot.”
Bhaisadzsjaguru [tibeti nevén Szangye Menla] az orvostudomány királya a mahájána, és a vadzsrajána irányzatokban. A lápisz lazuli színű buddha a történelmi Buddha gyógyító aspektusát fejezi ki. Ezt a drágakövet hagyományosan valami ritka vagy tiszta dolog, eszme szimbolizálására használták. Ez a kék fény pozitív és gyógyító hatással bír. De úgyis mondhatnánk, hogy szimbolikus formája a mélykék színű misztikus HUM szótagból keletkezik. A Gyógyító Buddha szerzetesi köntöst hord, és keresztbe tett lábbal ül egy lótuszvirágon, és egy fehér holdkorongon. A bal keze ölében nyugszik, meditációs tartásban, benne egy gyógyító nektárral teli tálat tart. A jobb kezét ajándékozó (nagylelkűség) tartásban tartja, vagy egy Arura gyümölcsöt fog [Myrobalan], ami minden betegség univerzális ellenszere. Ez a keze a gyógyítás relatív szintjét (gyógyító sziddhi képességek) szimbolizálja, azaz a még meg nem világosodott lények számtalan betegsége ellen használható gyógyító módszereket. A bal keze az ölében nyugszik tenyérrel felfelé, benne egy koldulócsésze [patra] a hosszú élet és egészség nektárjával együtt, amely a megvilágosodást, az abszolút sziddhit képviseli.
A rajta való meditáció nemcsak a tünetinek tekinthető betegségeken segít, hanem azok alapvető okait, a három tudati mérget is eltávolítja: kötődés, ellenszenv, nem tudás. Minden jót megtesz, amit az adott lény karmája megenged. Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Gyógyítás Alapvető Szellemisége (Lényünk Központi Magva) mindannyiunk számára elérhető. A tiszta lápiszkék fény felold minden betegséget, fájdalmat, és a szenvedés okát szünteti meg. A mantra elmondása elválasztja az elmét a túlnyomó negatív gondolatoktól, a múlt traumáitól és a bizonytalanságtól való félelemtől.
Buddha ezen aspektusát tartják az „Orvosok Királyának”, a legfelsőbb, legnagyobb gyógyítónak. Az együttérzésen alapuló önzetlen, szeretetteljes szolgálat mintaképe is egyben. A legenda szerint a Gyógyító Buddha gyakorlatát állítólag maga Sákjamuni Buddha adta meg, később pedig Mandzsusri fogalmazta meg a KÍVÁNSÁG-imákat. Tibetbe Szantaraksita révén került a nyolcadik században, Triszong Decen kirány uralkodása idején. A helyzet az, hogy a tibeti buddhizmusban több gyógyító jellegű gyakorlat létezik. Az egyik leghatékonyabb szádhana a Nyingma hagyományban maradt fenn, és egy tizenhetedik századi - amúgy rövid életű - szerzetes nevéhez fűződik. Ő volt Mingyür Dordzse, egy tertön [Rejtett Szakrális Kincsek feltárója]. Rendkívül rövid földi élete során több mint hétszáz misztikus látomást kapott, amelyet Égi Dharmaként [tib. Namcsö] szoktak említeni.
Teyata [szanszkrit: tadyathā]: Nem képezi a mantra szerves részét, inkább egyfajta bevezetés, valami olyasmit jelent, hogy „ez így van”, „ennélfogva”, „ily módon kifejtve”, „ekképpen összefoglalva”.
ÓM: Az ÓM MANI PADME HUM mantrához hasonlóan Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja.
Bekandze: „Kiküszöbölni, megszüntetni, eltávolítani”. Bhaisadzsjaguru [tib.: Szangye Menla] az Orvostudomány Mestere, a fájdalom és betegség megszüntetője.
Maha Bekandze: A „nagy eltávolítás”. Szangye Menla a Legfőbb Gyógyító, aki nem csupán a betegségeket képes feloldani, hanem a halál és újraszületés fájdalmait is, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak.
Radza: Király (mármint az Orvoslás Királya).
Samud Gate: Tökéletesen megszabadult lény, aki elérte a Legfelsőbbet, akinek bölcsessége, és jósága olyan széles, mint az óceán.
Soha: Az ima odaadással, és tiszta szándékkal való felajánlása, amely által megalapozzuk a szívben az áldást.
