Sákjamuni Buddha Mantra

A történelmi Buddha mantrája, akire a hagyomány gyakran úgy utal, mint Sákjamuni-ra [a Sákja nemzetség Nagy Bölcse], hiszen Gótama Sziddhárta herceg a Sákja nemzetség sarja volt. Nagyon népszerű mantra a buddhista világban, a Nagy Bölcs Szív mantrájaként is ismerik. A jógik és a gyakorlók, akik ezt a mantrát mondják, úgy gondolják, hogy magukba szívják Buddha szent szívének esszenciáját.

A muni szó  háromszor ismétlődik, ami a három különböző képességű lény útjára vonatkozik: 

• a szerényebb képességűek célja a magasabb újjászületés lehetőségének reménye

• a haladóknak a szentté válás [arhat], és a nirvána

• a legeslegkiválóbbak számára a teljes buddhaság elérése, a tökéletes megvilágosodás  

A mantra tehát a teljes utat tartalmazza, mind az egyéni gyakorló útját (théraváda), mind pedig a bódhiszattva jellegű utat (mahájána). A fentebb beágyazott videókban két különböző - egészen picit eltérő - formában hallhatjuk. Sokan minden nap elmondják ezt a mantrát, hogy útmutatást kapjanak a nehézségek, akadályok legyőzéséhez, vagy éppenséggel erőt, és inspirációt nyerjenek a meditáció gyakorlásához. 

Avalókitésvara [Csenrézi] mantra

A tibetiek leggyakrabban használt imádsága az Óm Mani Padme Hum [tibeti: Óm Mani Peme Hung]. Avalókitésvara Bódhiszattvának, az Együttérzés, és a Könyörület megtestesítőjének a mantrája. A Csenrézi név (Avalokiteshvara tibeti neve) a csen [szem], ré [folytonosság] és szig [néz] tagokból áll. Így a teljes jelentése: az, aki mindig együttérző szemmel néz a lényekre. Valahányszor szenvedélyes szeretetet érzünk egy személy, egy állat, vagy a természet egy része iránt, megtapasztaljuk a Csenrézihez való természetes kapcsolatunkat. 

Csenrézi az összes buddhista istenség közül a legkedveltebb, leszámítva magát Buddhát: Tibet patrónusának tekintik, és meditációját a tibeti buddhizmus minden ágában gyakorolják. Hétféle ábrázolási módja ismeretes, legelterjedtebbek ezek közül az egy fejű és négy kezű ábrázolás, de elterjedt az ezer karú is. Az egyfejű ábrázolásban hófehér színű, lótuszülésben ül, és négy karja van. Csenrézi mosolyog, és a szemei együttérzően néznek minden érző lényre. Az első két kar a szívnél összefonva, a megvilágosodás ékkövét tartja. A jobb felső kezében egy kristálymalát tart, mellyel megszabadítja a lényeket a feltételekhez kötött világból. A bal felső kezében egy lótuszvirágot fog, amely az önzetlenséget, és a szándék teljes tisztaságát jelzi. A dalai lámát Avalókitésvara [Csenrézi] megtestesülésének tekintik. 

A Buddha összes tanítását magába foglaló Óm Mani Padme Hum szövegű mantrának több jelentése ismeretes. Elterjedt fordítása, illetve értelmezése az egész szövegnek a „Dicsőség a lótuszban lévő drágakőnek” kifejezés, ami arra utal, hogy minden érző lényben benne lakozik a buddhatermészet. Bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá a mester előzetes beavatása. Tibetben úgy tartják, hogy ha a mantrát hangosan vagy magunkban ismételjük, azzal megidézzük a szeretet és határtalan együttérzés megtestesítőjének tekintett Csenrézi hatalmas és jóindulatú figyelmét, és megkapjuk áldását. 

A mantra jelentésről:

A dalai láma szerint az első az Óm szótag, amely az „a”, az „u” és az „m” három hangjából áll, és Buddha tiszta testét, beszédét és tudatát szimbolizálja. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent, és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. Másfelől ez az értékes drágakő egyben a Buddha is, aki megtestesíti számunkra az elért megvilágosodást, amely mint lehetőség, saját legbensőbb lényegünket képezi. A Padme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. A Padme helyhatározói raggal van ellátva, s azt jelenti, hogy „a lótuszban”, tehát a szívben, amely itt nem a fizikai szívünkre, hanem legbensőbb szellemi lényegünkre utal. Az egyszerűséget a rendszeresség, és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó Hum szótag szimbolizálja. Tehát az Óm Mani Padme Hum hat szótaga azt jelenti, hogy az együttérző bölcsesség útjának rendszeres gyakorlása által saját tisztátalan testünket, beszédünket és tudatunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és tudatává változtathatjuk át. 

Dilgo Khyentse a következő értelmezést adja nekünk:

• Óm - segít megvalósítani a nagylelkűség gyakorlatát. 

• Ma - a tiszta erkölcshöz köthető,

• Ni - támogatja a tolerancia és türelem gyakorlásának tökéletesítését,

• Pad (Pe) - a negyedik szótag az állhatatosság tökéletes elsajátítását mozdítja elő,

• Me - a koncentráció fejlesztésében,

• Hum (Hung) - a bölcsesség gyakorlásában segít.

Létezik olyan megközelítés is, amely szerint a hat szótag a hat világot (létsíkot) testesíti meg. A hat szótag mindegyike megszabadít a a létezés hat birodalmában történő újjászületéstől.

• Óm - az egyenlőség bölcsességének elérésével megszabadít a büszkeségtől és az önelégültségtől [dévák, vagy istenek világa - fehér szín], 

• Ma - a féltékenységet, irígységet alakítja át az akadálytalan cselekvés bölcsességévé [titánok vagy félistenek világa - zöld szín]

• Ni - a vágyak, szenvedélyek, és a a kétség gyógyszere, az összes bölcsesség lényegéhez vezető kaput nyitja ki [emberek világa - sárga szín]

• Pad (Pe) - a butaságot, tompaságot transzformálja a tudat terének bölcsességévé [állatok világa - kék szín]

• Me - a sóvárgást és a mohóságot minősítí át a megkülönböztetés bölcsességévé [éhes szellemek világa - vörös szín]

• Hum (Hung)- a gyűlölettől és agresszivitástól óvja meg a recitálót, felfedvén a tükörszerű bölcsességet [poklok világa - fekete szín]

Namo Avalókitésvara mantra a vietnámi zen hagyományban

A kezdő szavak alapján szokták  Namo Ratna mantra-ként is említeni. Szanszkrit nyelven íródott [innen a Nílakaṇṭha Dhāraní, vagy Mahákaruna Dhāraní név] és a mahájána buddhizmusból eredően főleg kínai, koreai és vietnámi kultúrkörben terjedt el, a nagy együttérzés tanítására alapozva. Kínai változatban Da Bei Zhou-ként ismeretes.

A Mahákaruna magasfokú könyörületet jelent.  

A Nílakantha kifejezés [kék nyak, vagy kék torok] Sivához, és egy ősi indiai mítoszhoz kapcsolódik. (A tejóceán köpülése). A buddhista legendákban Siva helyett Vadzsrapáni, vagy Avalókitésvara az, aki kiissza - és ezáltal semlegesíti - a mérget.

A Dhāraní egy rituális beszéd-fajta, hasonló a mantrához, a kettő közötti különbséget nehéz meghatározni.  Egy dolog biztos, hogy a dháraní mindenképpen értelemmel bíró, érthető kifejezéseket tartalmazó szövegek neve, a mantra esetében ez nem törvényszerű. Továbbá a mantra szó már a Védák idejében is használatban volt, a dháraní viszont csak a buddhizmus kialakulása után vált ismertté. Egyesek szerint a dhárani nem más, mint a szútrák kikristályosított formája.

A mantra Avalókitésvara bódhiszattva szavait tartalmazza, amelyet a  Mahákarunikacsitta szútra hagyománya szerint a buddhák, bódhiszattvák, istenek, dharma királyok gyülekezete előtt mondott el. A mantra 84 sorból áll, de a szóbeli átadás, majd később a sokszoros fordítás következtében számos formája létezik. Elsődleges funkciója a védelem, tisztítás és gyógyítás. Gyakran használják oltalmazó és tisztító szertatásokon. [Forrás: tibet.hu] 

Ugyanannyira közkedvelt és népszerű, mint a hatszótagú OM MANI PADME HUM mantra, és egyben annak szinonimája is Kelet-Ázsiában.  Itt szükséges megemlítenem, hogy Avalókitésvara kínai megfelelelője Kuan-yin [fon. Kuanjin], Japánban pedig Kannon néven ismeretes, mégpedig női formában. Külön figyelmet érdemel a Kuanjin név, hiszen a szanszkrit megfelelőjéhez hasonlatos a jelentéstartalma. [ „Aki a világok hangjait meghallja”, más szavakkal, akihez a szenvedő lények jajkiáltása elér.] A szöveg eléggé hosszú, ezért a recitálása tényleg a szútrákhoz, nem pedig a mantrákhoz áll közelebb. Szépsége és népszerűsége miatt szerepeltetem itt. 

A Menedékvétel mantrája

Tara mantra

Milarepa Padmakara mantra

Vadzsraguru mantra 

Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi Svaha mantra

Ez a mantra a mahájána buddhista kánon egyik legközismertebb darabja. A Pradzsnyápáramitá szútra esszenciájaként ismert Szív-szútra végén található. (A pradzsnyápáramitá a mahájána buddhizmus egyik legfőbb koncepciója, amelynek gyakorlása és megértése a bódhiszattva ösvény elengedhetetlen eleme.) A mitológia környezet szerint Sáriputra (Buddha egyik haladó tanítványa) kérdése alapján fejti ki Avalokitésvara a Túljutott Bölcsesség tanítását. 

Pradnyápáramitá-hridaja-szútra

1. Tisztelet adassék a Magasztosnak, a Nagy Nemes Túljutott Bölcsességnek!

2. Így hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagrihában, a Keselyűcsúcs hegy területén tartózkodott nagy számú szerzetes és sok bódhiszattva kíséretében. Ekkortájt a Magasztos a Mélységes Rátekintő Tökéletes Ráébredés (gambhíráva-szambódha) nevű meditációban volt elmerülve. Ugyanebben az időben a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát végezvén ekképpen szemlélődék: „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés-nélküliségüket.“

Akkor a Tiszteletreméltó Sáriputra a Buddha hatalmánál fogva így szólította meg a Nemes Avalókitésvara bódhiszattvát: „Ha valamely család fia vagy leánya a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát kívánná végezni, milyen tanításban kellene őt részesíteni?“

Erre a nagy bódhiszattva, a Nemes Avalókitésvara így beszélt a Tiszteletreméltó Sáriputrához: „Ha valamely család fia, vagy leánya a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát kívánja végezni, akkor a következőképpen kell a dolgokra tekintenie:“ „Öt léthalmazat van, s ezekről [a Buddha] meglátta az önlétezés- nélküliségüket.“

3. Innen nézve, Sáriputra, a forma üresség, s az üresség bizony forma; a formától nem választható el az üresség, az ürességtől nem különböző a forma; ami forma, az üresség, ami üresség, az forma; s pontosan ugyanígy van ez az érzet, az észlelés, a képzőerők és a tudat vonatkozásában is.

4. Innen nézve, Sáriputra, minden jelenség üresség-jellegű: nincs keletkezésük és nincs megszűnésük, nem szennyezettek és nem tiszták, nem csökkennek és nem növekszenek.

5. Ezért aztán, Sáriputra, az ürességben nincs sem forma, sem érzet, sem észlelés, sem képzőerők, sem tudat; nincs látás, sem hallás, sem szaglás, sem ízlelés, sem testérzékelés, sem belső megismerés; nincs látvány, sem hang, sem szag, sem íz, sem szellemi megismerési tárgyak; nincs látószerv-összetevő és a többi, nincs belső megismerési tudatosság- elem sem; nincs szellemi vakság és nincs a szellemi vakság megszűnése, s nincs a többi sem, így nincs öregség és halál, sem az öregség és halál megszűnése; nincs szenvedés, sem szenvedés keletkezése, nincs leküzdés, sem ehhez elvezető ösvény, nincs fölismerés, sem megvalósítás, sem meg-nem- valósítás.

6. Ezért aztán, Sáriputra, a bódhiszattva Túljutott Bölcsességét nem megvalósítás révén elérő gyakorló fellebbenti a tudat takaróit, s a tudat takaróinak megszűnése nyomán nem retteg többé, meghalad minden illúziót, s eléri a végső ellobbanás állapotát.

7. A múlt, a jelen és a jövő összes Buddhája a végső, Teljesen Tökéletes Megvilágosodásra a Túljutott Bölcsesség gyakorlása révén fölébredett.

8. Ehhez tudnunk kell a Túljutott Bölcsesség nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e fölülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz — mert minden hamisságtól mentes —, Túljutott Bölcsességben kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

ÓM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá!

„Ilyen módon kell egy bódhiszattvának tanítania a mélységes Túljutott Bölcsesség gyakorlatát, ó Sáriputra.“

Jelentése többféleképpen is értelmezhető:

• Gate, gate, paragate - Átment, átment, teljességgel átkelt a túlpartra. [Menj túl, menj túl, menj teljességgel mindenen túl.]

• Bódhi - A Felébredett állapotig.

• Svaha [szvaha vagy szóha] - A mantra legnehezebben megfejthető része. Ezt a szótagot a kántálás végén használják, amely a védikus égőáldozatot kíséri, tehát egyfajta megerősítés, hálaadás. Mint az „ámen” kifejezés az ima végén a keresztény liturgiában. [„Úgy van, úgy legyen”.]

Namo Amitabha Buddha mantra

Amitábha Buddha [A Végtelen Fény rubinvörös Buddhája] az öt meditációs buddha egyike, talán a legismertebb közülük. Tudatunk határtalan, ragyogó természetének és az emberi lét alapvető érzésének, a vágynak az átlényegítését szimbolizálja.  

A Tiszta Föld (Hua-jen) buddhizmus középpontjában az Amitábha iránti áhítat áll. Ázsiában a Tiszta Föld iskola a mahájána buddhizmus egyik legnagyobb irányzata. A történet szerint Amitábha régen király volt, aki lemondva trónjáról, szerzetesnek állt. Dharmakára bódhiszattvának hívták, és mint szerzetes, szorgalmasan gyakorolt öt világkorszakon át és eljutott a megvilágosodásig és buddhává vált. Amitábha Buddha a nyugati paradicsom, Szukhávatí fölött uralkodik, amit Tiszta Földnek is neveznek. A szútrák a sugárzó öröm helyeként írják le, ahol madárdal honol, s a fákon drágakövek és aranycsengők csilingelnek. Maga Amitábha lótuszlevélen ül egy csillogó tó közepén, két bódhiszattva: Avalókitésvara és Mahászthámaprápta társaságában. Akik a Tiszta Földön születnek újra, élvezettel hallgatják Amitábha tanításait a Tanról, egészen addig, amíg készen nem állnak belépni a Nirvánába.

Amitábha szimbolizálja a könyörületességet és bölcsességet. Az öt léthalmaz (szkandha vagy khandha) közül a harmadikat, az észlelést képviseli. Gyakran jelenítik meg Avalókitésvara társaságában. Az Amitábhán való tantrikus meditáció a vágy ellenszere. Szimbóluma a lótusz, ami jóindulatot és tisztaságot jelent. A mantra Amitábha (rövide Amida) Buddha nevét hívja segítségül. Talán A mahájána buddhista iskolák közül épp a „Tiszta Föld” áll a legközelebb a hindu bhakti jógához, ill. a katolikus kereszténységhez. 

Gyógyító Buddha mantra