„Mint a tiszta, nyugodt és mélyvizű tó, olyanná válik a bölcs lelke a Dhamma szavainak hallatán.”
(Dhammapada)
Abban a szerencsésnek mondható helyzetben leledzem, hogy a régóta tartó spirituális vándorlás során több nagy szellemi hagyományba is betekintést nyerhettem. Egyfajta sorstervi kötelezettségnek érzem, hogy a mögöttem álló évek felismeréseit, tapasztalatait átadjam. Bízom benne, hogy szavaim éppúgy útjelzőkké válhatnak mások számára, mint ahogy jómagam is találtam kapaszkodókat annak idején, a keresésem során. Miközben mindvégig tudatában vagyok ama egyszerű ténynek, hogy ezen részleges tudás alapján legfeljebb utalást tehetek a beérkezettek tanításaira, hiszen jómagam nem rendelkezem a nagy misztikusok spirituális erejével és kisugárzásával.
Amennyiben valaki iránymutatásra lel a következő oldalakon, az teljesen helyénvaló, mindazonáltal nem tekintem a személyes érdememnek. Egyébként is, ebben a műfajban egy írás értékét az mutatja, hogy milyen mértékben tudja az Olvasót közelebb vinni az ösvény műveléséhez. Képes-e bárkit is gyakorlásra sarkallni? Mert ebben rejlik a lényeg. Fontos ugyanis, hogy a kíváncsiságon és az információéhségen túl, rendelkezzünk a megismerés mélyebb szintjeire irányuló erős elkötelezettséggel.
Mire is gondolok?
Ha már elhatározásra jutottunk, hogy elkezdünk dolgozni magunkon a „transzcendens technológiák eszköztárának” bevonásával (valamilyen meditációs módszer, jóga, csikung), akkor ...
Merjünk segítséget kérni és elfogadni, lehetőleg körültekintően. Tudatos és alapos vizsgálódás után válasszunk egy jól képzett mentort, tanítót. Idővel fel fogjuk ismerni a minőségi különbségeket.
Egy bizonyos ponton túl azt is képesek leszünk megérezni, hogy a végtelen számú módszer közül melyik lehet az, amely
a karakterünkhöz illeszkedik,
a jelenlegi tudati érettségünk számára használható,
a spirituális eszköztárba beépíthető.
Előbb-utóbb ez a folyamat lényegi összefüggések meglátásához vezet.
Egyre gyakrabban tapasztaljuk a Belső Mester iránymutatását, megérzések, álmok, sugallatok révén.
A cím megválasztása némiképp magyarázatra szorul. Mármint hogy metafizika, és összefüggések. Utóbbiról csak az Egyetlen Valóság különféle vetületeinek tekintetében beszélhetünk. Azon viszont sokáig töprengtem, hogy ezt a kissé tudálékosnak ható, misztikus ködbe burkolózó „metafizika” kifejezést milyen magyar szóval lehetne szebben, jobban visszaadni, de egyelőre nem találtam alkalmasabbat. Ezzel nagyjából így állnak a szellemi hagyomány képviselői is. René Guénon meg is említi egy helyütt, hogy a metafizika szót senki sem érti azonos módon. A görög kifejezés eredeti jelentésében: a természetieken túliak, illetve a létesülteken túliak. (Nevezhetjük ezeket tudatszinteknek, létsíkoknak, vagy éppenséggel rezgésszinteknek.) Magyarán szólva Metafizika, Szellemi Őshagyomány, Örök Filozófia [Philosophia Perennis] egyes számban használatos fogalmak. Számomra Hamvas Béla meghatározása élőbb, kevésbé száraz. Ő úgy mondja, hogy a „meta ta phüszika” egyfajta természetfölötti érzékenység, amely összefügg az ÉBERSÉG-gel. Valójában a spirituális munka során ezt az érzékenységet, ezt a hangoltságot igyekszünk visszanyerni. A szellemi őshagyomány úgy tartja, hogy a spirituális praxis a látszatvilágból a Valóságba, az Igazság Birodalmába vezető jármű. Más szavakkal: a tudatosságunk iskolázásának és felemelésének, a személyiség meghaladásának, végső soron a felébredés előkészítésének eszköze. Ez bizony elég magas mérce, főképp a „népszerű ezotéria” könnyed kijelentéseivel szemben, amelyeket nem neveznék ugyan helytelennek, inkább csak hiányosnak, vagy a végső választ nélkülözőnek.
Mit is jelent ez? Buddha alapvetése nyomán, a páli kánon egyik híres részletének szabad átirata révén igyekszem érzékeltetni.
Van Valami, ami független a körülményektől, és amit nem érint a változás szele.
Van Valami, ami túlmutat a törékeny és alapvetően múlandó személyiségen.
Van Valami, ami nem növelhető, vagy csökkenthető az életszínvonal változásai révén.
Van Valami, amit a fogyasztói társadalom nem tud nekünk felkínálni.
Van Valami, ami olyan eredendő tudást hordoz, amelyhez semmiféle akadémiai stúdium nem érhet fel.
Ha ez a Valami nem létezne, esélyünk sem lenne arra, hogy megleljük magunkban a belső csendet és a tartós békét.
(A buddhista kánon ide vonatkozó sorait A vallásosságtól a VALLÁS-ig c. írásomban szó szerint idézem.)
Amint az a fentebb leírtakból is kiviláglik, az elmélet viszonylag egyszerű. A gyakorlat már jóval összetettebb. Bízom benne, hogy ez a weboldal időről időre tükrözni fogja majd, hogy jómagam hol tartok ebben a nemes műveletben.
