Abban a szerencsésnek mondható helyzetben leledzem, hogy a régóta tartó spirituális vándorlás során több nagy szellemi hagyományba is betekintést nyerhettem. Egyfajta sorstervi kötelezettségnek érzem, hogy a mögöttem álló évek felismeréseit, tapasztalatait átadjam. Bízom benne, hogy szavaim éppúgy útjelzőkké válhatnak mások számára, mint ahogy jómagam is találtam kapaszkodókat annak idején, a keresésem során. Miközben mindvégig tudatában vagyok ama egyszerű ténynek, hogy ezen részleges tudás alapján legfeljebb utalást tehetek a beérkezettek tanításaira, hiszen jómagam nem rendelkezem a nagy misztikusok spirituális erejével és kisugárzásával. 

Amennyiben valaki iránymutatásra lel a következő oldalakon, az teljesen helyénvaló, mindazonáltal nem tekintem a személyes érdememnek. Egyébként is, ebben a műfajban egy írás értékét az mutatja, hogy milyen mértékben tudja az Olvasót közelebb vinni az ösvény műveléséhez. Képes-e bárkit is gyakorlásra sarkallni? Mert ebben rejlik a lényeg. Fontos ugyanis, hogy a kíváncsiságon és az információéhségen túl, rendelkezzünk a megismerés mélyebb szintjeire irányuló erős elkötelezettséggel. 

Mire is gondolok? 

A cím megválasztása némiképp magyarázatra szorul. Mármint hogy metafizika, és összefüggések. Utóbbiról csak az Egyetlen Valóság különféle vetületeinek tekintetében beszélhetünk. Azon viszont sokáig töprengtem, hogy ezt a kissé tudálékosnak ható, misztikus ködbe burkolózó metafizika kifejezést milyen magyar szóval lehetne szebben, jobban visszaadni, de egyelőre nem találtam alkalmasabbat. Ezzel nagyjából így állnak a szellemi hagyomány képviselői is. René Guénon meg is említi egy helyütt, hogy a metafizika szót senki sem érti azonos módon. A görög kifejezés eredeti jelentésében: a természetieken túliak, illetve a létesülteken túliak. (Nevezhetjük ezeket tudatszinteknek, létsíkoknak, vagy éppenséggel rezgésszinteknek.) Magyarán szólva Metafizika, Szellemi Őshagyomány, Örök Filozófia [Philosophia Perennis] egyes számban használatos fogalmak. Számomra Hamvas Béla meghatározása élőbb, kevésbé száraz. Ő úgy mondja, hogy a „meta ta phüszika” egyfajta természetfölötti érzékenység, amely összefügg az ÉBERSÉG-gel. Valójában a spirituális munka során ezt az érzékenységet, ezt a hangoltságot igyekszünk visszanyerni. A szellemi őshagyomány úgy tartja, hogy a spirituális praxis a látszatvilágból a Valóságba, az Igazság Birodalmába vezető jármű. Más szavakkal: a tudatosságunk iskolázásának és felemelésének, a személyiség meghaladásának, végső soron a felébredés előkészítésének eszköze. Ez bizony elég magas mérce, főképp a „népszerű ezotéria” könnyed kijelentéseivel szemben, amelyeket nem neveznék ugyan helytelennek, inkább csak hiányosnak, vagy a végső választ nélkülözőnek. 

Mit is jelent ez? Buddha alapvetése nyomán, a páli kánon egyik híres részletének szabad átirata révén igyekszem érzékeltetni.

Van Valami, ami független a körülményektől, és amit nem érint a változás szele. 

Van Valami, ami túlmutat a törékeny és alapvetően múlandó személyiségen. 

Van Valami, ami nem növelhető, vagy csökkenthető az életszínvonal változásai révén.

Van Valami, amit a fogyasztói társadalom nem tud nekünk felkínálni. 

Van Valami, ami olyan eredendő tudást hordoz, amelyhez semmiféle akadémiai stúdium nem érhet fel.

Ha ez a Valami nem létezne, esélyünk sem lenne arra, hogy megleljük magunkban a belső csendet és a tartós békét. 

(A buddhista kánon ide vonatkozó sorait A vallásosságtól a VALLÁS-ig c. írásomban szó szerint idézem.)    

Amint az a fentebb leírtakból is kiviláglik, az elmélet viszonylag egyszerű. A gyakorlat már jóval összetettebb. Bízom benne, hogy ez a weboldal időről időre tükrözni fogja majd, hogy jómagam hol tartok ebben a nemes műveletben.

Mindazonáltal az elméleti megértéshez továbi adalékkal szolgálok a Létezés Öröme oldalon.