Gondolatok

AZ INDIAI SORSLEVELEKRŐL

Az indiai pálmalevelek hallatán sokan hitetlenkedve csóválják a fejüket, mert mindez a racionális értelem számára emészthetetlen. Állítólag az ókortól fogva léteznek, ma élő emberek sorsáról szólnak, Indiai titkos könyvtáraiban őrzik, és így tovább. Ez szinte már túlzottan misztikusan hangzik.

Elöljáróban elmondom, hogy Lukács Zoltán Gábor a pálmalevelekhez kötődő szakrális központokat, könyvtárakat látogatott meg, útmutatást és tanácsokat kapott a levelek őrzőitől, guruktól, felolvasóktól. (Megjelentetett két könyvet is.)

Létezik továbbá egy másik társulat, akik kerestetéssel, és felolvasással foglalkoznak.

Egy kis „anti-materiális” felvezetés

Megrökönyödésünk közepette talán elfeledkezünk arról, hogy a hétköznapi életben nap mint nap találkozunk olyan jelenségekkel, amelyekre semmilyen magyarázattal nem tudunk szolgálni, mégis alkalmazzuk. Ben Johnson [a Titok c. filmben szereplő medikus] leírja, hogy az Egyesült Államok első számú orvosi kézikönyve számos olyan gyógyszert említ, amelyek pontos hatásmechanizmusa a mai napig ismeretlen. Annak ellenére, hogy a kutatásba komoly anyagi erőforrásokat és időt öltek, továbbá évek, vagy évtizedek óta alkalmazzák a napi gyakorlatban. Csak hogy nevesítsem, köztük van a Zoloft és a Xanax is. Hogy mi az, amit igazságként tudunk elfogadni, és mi az, amit nem, az sok esetben kulturális kódoltság függvénye. Évtizedeken át generációk sora az iskolapadban ülve tényként könyvelte el Darwin evolúciós elméletét, noha mostanra már kiderült, hogy az élet keletkezésének és a fajok kialakulásának égető kérdésére nem ad kielégítő választ. Fontos tisztán látni, hogy eleinte heves reakciót válthat ki minden, ami megkérdőjelezi biztosnak vélt világnézetünket. (Néhányan ezért máglyán végezték a középkorban.) A reakciók lehetséges skálája nagyjából ugyanolyan képet fest, mint a tudományos közéletben. Vagyis először figyelmen kívül hagyás illetve tagadás; aztán ellenkezés, vita; később óvatos méricskélés; majd odaadó tanulmányozás; végül pedig elfogadás.

Körültekintéssel és nyitottsággal megvizsgálni valamit, az bizony igazi kihívást jelent. Márpedig, ha az élet bármely területén komoly belátásra szeretnénk jutni, ahhoz kitartó és precíz kutatómunka szükségeltetik. De legalábbis valószínű, hogy elmélyült hozzáállással jobbak az esélyeink. Ahogyan az „Út a szívhez” című filmben mondja az esperes: „Csak a zárt elme biztos önmagában.” Azért is mondom ezt, mert jómagam a kerestetés előtt két és fél évig vártam, figyeltem, gyűjtöttem és szűrtem az információkat, tehát egy tisztességes „előemésztési processzus” áll mögöttem. Amit most közzétenni kívánok, az egyrészt a hitelességgel összefüggő saját gondolataim halmaza, másrészt azok a benyomások, megélések, amelyeket a felolvasás hozott. Szándékom csupán annyi, hogy a nyitott érdeklődők számára átnyújtsak egy csokornyi lényeges szempontot. Nem célom azok győzködése, akik felszínes benyomások alapján reagálnak, kellő ismeretek hiányában ítélkeznek, vagy szemüket és fülüket becsukva elfordulnak.

A megalapozatlan összeesküvés-elméletek tarthatatlanságáról

A kérelem elindításakor csak az ujjlenyomat és a név kerül átadásra, ami nagyon sovány információ. Ráadásul ez is elektronikus levélben, tehát adott esetben a személyről még a hozzávetőleges életkora sem derül ki. Természetesen feltételezhetjük, hogy bizonyos adatokat meg lehet szerezni a közösségi oldalakról, na de hogy mindet, az enyhén szólva is nonszensz. De még így is elég reménytelen vállalkozás lenne bárhonnan is megtudni a jelölt születési óráját. Képzeljük el ezt a „Kovács János”, vagy a „Szabó István” típusú gyakori magyar neveknél. Már a facebook-on olyan mennyiségű találat jön, hogy egy komplett CIA ügyosztály kevés lenne a nyomozáshoz.

Sokan kérdezik, hogy miképpen lehetséges közel százszázalékos találati arány, mert az azt jelentené, hogy a maharisiknek az egész emberiség számára kellett volna levelet írniuk, ez pedig kivitelezhetetlen. (Magyarán szólva ez az egész egy nagy csalás). De már maga a mondat arról árulkodik, hogy ezek az emberek még a legalapvetőbb ismereteknek sem jártak utána. Ugyanis azok közül, akik komolyan foglalkoznak a témával, senki nem állította, hogy hétmilliárd személyes pálmalevél létezne. A nagyságrendet százmilliósra becsülik. A keresési ráta meg azért alakul így, mert többnyire csak azok vágnak bele ebbe a spirituális kalandba, akiket csalhatatlan megérzésük sarkall erre.

Egy további ellenvetés, hogy a levelek nem lehetnek 2000 évesek, mert nem bírnak ki ennyi időt. Ez ugyan igaz, de azok, akik a témával behatóan foglalkoznak, ezt nem is állítják. Azt mondják, hogy ezeket az anyagokat néhány száz évenként újraírják. Magyarán szólva nem az a levél 2000 éves, amelyiket a felolvasó a kezében tart, ez az eredetileg írt levélnek a (vélhetően sokadik) kópiája.

Az azonosítási pontok összetettségéről

Ha az ideológiai görcseink már enyhültek, akkor tovább léphetünk. Mi a garancia arra, hogy a megtalált levél valóban a miénk, és hogy nem cserélhető össze valaki máséval? Nézzük konkrétan az én levelemet, amelyen a következő adatok szerepeltek:

1. Születésem időpontja: év, hónap, nap, óra (egy félórás időintervallum pontosságával)

2. Nincs testvérem és gyermekem

3. A szüleim már nem élnek, és a távozásuk időben egymáshoz nagyon közel történt

4. Voltam már nős, és a házasságom három évnél rövidebb ideig tartott

5. Jelenleg egyedülálló vagyok

6. Szülők és volt feleség keresztneve (mindezt pl. úgy, hogy a keresztnevem ugyanaz, mint édesapámé, továbbá a volt feleségem és édesanyám nevében egyaránt szerepel „r” hangzó)

7. Most is abban az országban élek, ahol megláttam a napvilágot

8. Végeztem felsőfokú műszaki tanulmányokat

9. Jelenleg is ezen a területen dolgozom, mégpedig alkalmazottként (és jelenleg ez a fő bevételi forrásom)

10. Rendelkezem saját ingatlannal, amelyet hiteltartozás terhel

11. Tervezem ingatlan értékesítését

Felteszem a kérdést, mekkora az esélye annak, hogy két azonos nemű és korú embernél a fentebbi paraméterek maradéktalanul fedjék egymást? Különösképpen, ha szem előtt tartjuk, hogy két olyan célszemélyről beszélünk, akik ugyanabban a félórás időszeletben születtek erre a Föld nevű bolygóra. (Így kell a másik tíz pontnak is passzolnia!)

De van itt még valami. Az azonosítás során kristálytisztán kiviláglik, hogy nem lehetséges akármikor találkozni a levéllel. Három élethelyzetemről mondható el, hogy kizárólag 2015. március közepe óta áll fenn. Az első, hogy a szakmai képzettségemmel összefüggő területen ténykedem. (Tíz éven át, vagyis 2005. márciustól 2015. márciusig ez nem így volt.) A második, hogy tervezem ingatlan értékesítését. (Szintén csak 2015. március vége óta.) A harmadik, hogy a szüleim már nem élnek. (Édesanyám 2014 nyarán, édesapám 2015 tavaszán távozott ebből a világból.)

Mellesleg, csupán a lineáris szemléletünk miatt bontjuk az időt folyton múltra, jelenre, és jövőre. Ha úgy tetszik, akkor azok a levelek nem is egy letűnt korban keletkeztek, hanem épp most íródnak, egy másik dimenzióban.

Rövid kitérő a szabad akarat megítéléséről

Olykor talán úgy tűnik, hogy a világ keleti fertálya túlontúl karma központú. Ehhez képest mi itt Nyugaton a szabad akarat ideáját tettük a rögeszménkké. Annyit azért egy szemernyi bölcsességgel beláthatunk, hogy ezek a fogalmak az érme két oldalát képviselik, a dualitás világában kizárólag egymás viszonylatában beszélhetünk róluk. Más szavakkal, nem szavazhatunk az egyikre, az ellentétes pólus kizárásával. Egy másik megközelítés alapján talán úgy is mondhatnánk, hogy a cselekvés szabadsága leginkább tudatossági szint függvénye, de még így is léteznek határok. A formák világa már önmagában is korlát. Amit sokszor nehezünkre esik elfogadni, az részint a játékszabályok kötöttsége, részint a megértésünk és előrelátásunk limitált mivolta. Valahogy úgy, ahogyan Reinhold Niebuhr imájában:

„Adassék nekem

annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok,

bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok,

és bölcsesség ahhoz, hogy soha el ne tévedjek közöttük.”

De hogy a száraz filozófián túllépjünk, nézzünk egy esettanulmányt az Élő Mátrix c. filmből.

Egy hölgy meséli, hogy tíz éven át küszködött krónikus, egyre súlyosbodó fejfájással, miután egy rutinvizsgálat során tumort fedeztek fel az agyában. Amikor a könyvtárban utánanézett, hogy mi is az a prolaktinóma (a hipofízis daganata), hidegzuhanyként érte a felismerés, hogy ez olyan betegség, amely meddőséget okozhat. Ez azért volt különösképpen sokkoló, mert mindenáron gyereket szeretett volna. Hovatovább, korábban éppen azért vált el, mert a férje nem volt hajlandó berendezkedni a családi életre. Előállt az a groteszk helyzet, hogy minden idegszálával anya akart lenni, miközben valahogyan megteremtett egy olyan testi elváltozást, amely meggátolta ebben. Tisztában volt azzal, hogy ez nem véletlen, és igyekezett megtalálni a rejtély kulcsát. A diagnózis után érthetően arra fókuszált, hogy a daganat megszűnjön. Ebből a célból kezdett el neurolingvisztikus programozást tanulni, és amikor a személyisége mélyére ásott, lassan ráébredt, hogy a családi hátterével, az ottani körülményekkel és emlékekkel szembeni iszonyata miatt az lenne a legeslegutolsó kívánsága ezen a világon, hogy gyermeket vállaljon. Vagyis a tudattalanja éppen az anyaság ellen dolgozott. A fordulópont akkor következett be, amikor felismerte, hogy a daganat egy olyan útra terelte, amit sohasem tervezett. Olyan tudáshoz és belátáshoz jutott el, amellyel korábban sohasem rendelkezett, és vélhetően e nélkül a trauma nélkül nem is érkezett volna el ide. Amikor belátta, hogy ennek a testi tünetnek célja és értelme van, egyszerűen elfogadta az állapotát olyannak, amilyen. Amikor létrejött ez a pálfordulás, fél éven belül eltűnt a tumor.

Ez a történet akár iskolapéldája is lehetne annak a kozmikus igazságnak, miszerint a sorsvonalunkra merőleges vágyaink képtelenek segíteni minket az úton. Vagy ha más oldalról közelítünk, akkor úgy is felfoghatjuk, hogy a sorscsapásként átélt történések csak a vak indítékaink szemszögéből tűnnek kegyetlennek. Valójában ezek gyakran korrekciós tényezők, amelyek eszünkbe juttatják, hogy letértünk az általunk választott vágányról. Már nem vagyunk összhangban azzal a Nagy Tervvel, amelyet az ind hagyomány szvadharmának nevez. Nem állítom, hogy az életünkben felbukkanó nagy tragédiák mindegyike ennek tudható be. A levél egyik legfőbb funkciója épp az, hogy ezekben a dolgokban eligazítson, irányt mutasson, esélyt adjon a mélyebb megértésre. Akik ezt megírták, egy olyan dimenzióba láttak bele (nevezzük ezt Akasha krónikának, vagy ahogyan tetszik), amely jócskán felülnézeti aspektusnak minősül.

Az is magától értetődő, hogy ennek az egész témakörnek a helyes megközelítéséhez a reinkarnációt tényként kell elfogadnunk. Szerencsére ma már számos jól dokumentált esetet találhatunk a könyvekben és az interneten. Egészen kimagaslónak tekinthető Ian Stevenson professzor munkássága, aki szinte az egész életét az ezzel kapcsolatos kutatásnak szentelte. Az Ő működése azért is tekinthető kuriózumnak, mert olyan eseteket vizsgált, amelyeknél az előző testet öltés időben viszonylag közeli volt, vagyis konkrét tényeket lehetett szembeállítani a gyermekek beszámolóival. Külön dossziét alkotnak azok a tanulmányai, amelyben a csecsemők születéskori testi elváltozásainak (hegek, sérülések) eredetére talál bizonyítékot az előző életek vizsgálatakor. Akit mélyebben is érdekel a téma, annak ajánlom szíves figyelmébe a következő blogot: A reinkarnációról komolyan és „tényszerűen”

Benyomások, tapasztalatok

Maga a kifejtés sokban hasonlít egy asztrológiai elemzéshez (létezik is asztrológiai vonatkozása), mégis sokkal mélyebbnek és átütőbbnek éreztem, mint eddig bármit. Az már a felolvasás során egyértelműen érezhető, hogy ez nem áprilisi tréfa, hanem nagyon is fajsúlyos dolog. Az eseményről készült felvételt ajánlott időről-időre újra meghallgatni, elképzelhető ugyanis, hogy elsőre átsiklunk bizonyos mondatok felett. Illetőleg ahogy a könyvek esetében mondják: a sorok között is tudnunk kell olvasni. De ami még ennél is fontosabb, hogy kicsit sem elhanyagolható magának a felolvasónak a személye, hozzáértése, képzettsége, intuíciója, tapasztalata. Az utóbbi időben több olyan emberrel is beszéltem, akik régebben "találkoztak" a sorslevelükkel, más szavakkal részük volt egy pálmalevél felolvasásban. Döbbenetes látni, hogy a személyes élmény (főképpen ha negatív) mennyire meghatározó. Mondhatnám, hogy elfed bármiféle racionális érvet, minden további őszinte vizsgálódási szándékot, vagy nyitottságot. (Mindez bizonyos fokig párhuzamba állítható azzal a jelenséggel, amikor az MLM-ben képzetlen és lelketlen termékforgalmazók, illetve hiteltelen üzletpolitikát folytató cégek lejáratják az egész üzletágat. Nagyon nehéz egy ilyen presztízsveszteségből visszakapaszkodni.) Egy valamit azonban fontos tisztán látni, és a megkülönböztető bölcsesség segítségével szétválasztani. Mégpedig a sorslevelek hitelességét, és a felolvasó hitelességét. Bábity Richárd - aki mostanában inkább asztrológusként ismert, de régebben több mint 1500 pálmalevél „vallatásánál” asszisztált tolmácsként - a következőt mondja erről:

„Ritka a jó Felolvasó. Én eggyel(!) találkoztam és dolgoztam eddig a 6-7 közül, akiért tiszta szívvel felelősséget tudok vállalni a látottak alapján, mélységben, alaposságban és a felolvasottak megvalósulásának arányában.”

Joggal merül fel a kérdés, hogy mit is nyertem a pálmalevelem által?

Egyfajta belső bizonyosságot, méghozzá olyat, amilyet eddig sehonnan, senkitől. Ha egy hasonlattal szeretném érzékeltetni, akkor azt mondanám, olybá tűnt, mintha egy céltábla külső köreibe repítettem volna a nyílvesszőket (már amikor egyáltalán eltaláltam). A tízessel jelölt középponttól messze jártam, annyi szent. Mindezt úgy mondom, hogy magam is hallgattam néhány évig asztrológiát, és rendszeresen figyelem a bolygóhatásokat, mégis számos kétség merült fel bennem. Mintha egy ködfüggöny mögül szemléltem volna a sorstervemet, és ez sok bizonytalanságot és tépelődést szült. Jó irányban haladok-e? Miért ilyen lassú és vontatott a kibontakozás? Miért ez a sok vargabetű? Hogy van az, hogy minden apró eredményért aránytalanul nagy árat kell fizetnem, holott ezt látszólag semmi nem indokolja. A levelem felolvasása során viszont szembesülhettem azzal, hogy mennyire durva következményekkel jár egyetlen öntudatlanul leélt, káros tendenciákkal terhelt, vagy eltékozolt élet. A levelet író maharisi a születések láncolatából egyetlen egyet emel ki, ezt mutatja be vázlatszerűen, és a kiegyenlítő gyakorlatok is ehhez kapcsolódnak. Számomra annak a bizonyos előző életnek a feltárásával kézzelfoghatóvá vált mindaz, amit a karma törvényéről intellektuális formában már régóta tudtam. Történetesen most már világosabban látom az életem ívét, beleértve az eddigi szakaszt (úgymond a múltat), az előttem állót (úgyis, mint lehetséges jövőképet), és a feloldás (feloldozás) mikéntjét is.

Miközben ezeket a mondatokat írom, teljesen tudatában vagyok, hogy a szavak nem lesznek képesek maradéktalanul közvetíteni mindazt, ami most bennem zajlik. Az is nyilvánvaló, hogy bármit is teszek közzé ezzel kapcsolatban, az végképp szubjektív. Tehát nem bizonyítható, és mások számára talán semmitmondó. Korábban nekem is alkalmam nyílt egy teljes pálmalevél azonosítást és felolvasást végignézni a világhálón. Mondhatom, hogy ténylegesen kívülállóként fogadtam. Semmilyen revelációt nem idézett elő.

Lezárás

A karmatisztító gyakorlatok teljes hatásáról később tudok beszámolni. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy az elvégzésük jó adag kurázsit kíván. Ugyanis a végrehajtásukhoz valamilyen belső ellenálláson kell áthatolni. Ráadásul a rendszerességet és folytonosságot illetően a töretlenség alapfeltétel. Ha az ajánlás úgy szól, hogy egy bizonyos időn keresztül a hétnek meghatározott napjain ismételjünk mantrát, és végezzünk valamilyen karitatív tevékenységet, akkor ebben nem lehet mulasztás. Ha mégis kimarad egy nap, akkor az egészet elölről kell kezdenünk. Végül is nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen a világi feladataink között is akadnak olykor ilyesfajta szigorlatok. Mindenesetre érdemes tisztában lenni azzal, hogy ez nem egy hobbi tevékenység, amelyet kényünk-kedvünk szerint tologathatunk. Egyszerűen tenni kell. Adott esetben akár kánikulában, esőben, hóban, fagyban, vagy éppen borongós hangulatban.

Ráadásul még az is bajos lehet, hogy a nyugati szemléletünkkel összeegyeztessük az idegen istenségek neveit, mantrákat. A válaszért visszakanyarodnék a fizikához. Bizonyos hullámokkal (rezgésekkel) kiolthatunk, vagy modulálhatunk más hullámokat (rezgéseket). A cselekedet is egyfajta rezgés (információs minta), az ennek nyomán képződő tudati lenyomat (szanszkára) úgyszintén, az oldásra irányuló tevékenység ugyancsak rezgésként fogható fel.

Fontosnak érzem, hogy közzétegyek egy apró kitételt, mert maga a szóhasználat [mármint a karmatisztítás] egy kicsit túlságosan misztikus, megfoghatatlan, és olykor még félrevezető is lehet. Mégpedig azért, mert óhatatlanul is azt sugallja, hogy a karma az valami jól körülhatárolt, tárgyiasítható objektum, amit hétköznapi értelemben tisztogatni lehet. Ez a fajta értelmezés viszont így nagyon sekélyes. Jómagam tehát úgy közelítem meg mindezt, mint a szellemi őshagyomány nagy iskolái, amelyek a tudati akadályok elhárításáról [buddhizmus], vagy a tudati folyamatok leigázásról [jóga] beszélnek, és ehhez kínálnak megfelelően kidolgozott eszköztárat.

A kulturális szakadék áthidalása is megoldható, ha egy kicsit figyelmesen körülnézünk az interneten. A bőséges kínálatból bizonyára találunk zenei anyagokat, rövidfilmeket, illetőleg fényképeket, amelyek abban segíthetnek, hogy könnyedebben végezzük a mantraismétlést, és jobban átérezzük Dél-India légkörét. Továbbá ajánlom szíves figyelmükbe a jóga filozófiai hátterének kiegészítéseként papírra vetett soraimat, melynek címe: a Kasmír Saivizmus, mint a Szánkhja kiterjesztett változata. (Érdemes szemügyre venni, hogy a saivita teremtési modell létsíkjai miképpen feleltethetők meg a hindu mitológiából jól ismert dévákkal, vagy akár a keresztény kultúrkörben az angyali rendekkel.)

Nos, eddig tartott a mese. Igyekeztem legjobb tudásom szerint fogalmazni, és a különféle látószögek bemutatásával a fennálló kétségeket eloszlatni.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.