Homeopátia

SZIMPÁTIA VAGY ANTIPÁTIA

A nyugati medicina évszázadokon át egy tisztán oksági, horizontális modellt tartott szem előtt, amely a klasszikus görög orvostudomány talapzatára a biokémiai tudás bástyáit építette. (Ez csupán ténymegállapítás kíván lenni, nem értékítélet.)

Itt a vezérelv lényegében úgy hangzik, hogy mindent a maga ellentettjével tudunk kiegyensúlyozni, vagyis „contraria contrariis”. Ettől egy lényegileg eltérő séma a vertikális leképezési modell, amelyik a hasonlót a hasonlóval (similia similibus curantur) elgondoláson alapszik. Természetképének vázát a makrokozmosz-mikrokozmosz párhuzam adja, vagyis az ember, a kis világ, tükre a Nagy Világnak, az Égnek. Legmarkánsabb középkori iskoláit az asztrológia-alkímia vonalán találjuk. (Az analógiás szemlélet alapszintű megértéshez ajánlom tisztelettel „A függőleges világkép” c. könyvet.)

Az analógiák világa

Egyelőre hallgatólagosan fogadjuk el azt, amit a szellemi őshagyomány állít, miszerint a látható és érzékelhető világunk ősképei az ideák. Majd ezt a gondolatmenet követve állítsunk össze egy olyan táblázatot, amelyben a sorok a már megszokott gyűjtőfogalmainkhoz kapcsolódó egyedeket jelenítik meg, az oszlopok tetején pedig egy-egy ősidea neve szerepel. A fizikai valóság minden szintjén átvonulnak ezek az princípiumok, amelyeket a görög-római hitvilág istenségekként, az asztrológia pedig planétákként ismer. Ezért tehát, ha a homeopátiát a maga teljességében szeretnénk megérteni, akkor Hahnemanntól vissza kell lépnünk Paracelsushoz, aki korának kauzális szemléletével szemben a szinkronitás felsőbbségét hirdette.

„…nem helyes azt mondanotok, hogy ez cholera, ez melancholia, hanem: ez arsenicus, ez aluminosum. S ugyanígy: ez Szaturnuszé, ez Marsé, nem pedig: ez a melancholiáé, ez a choleráé.”

Azért is kényszerülök ezt ennyire kiemelni, mert a megfelelő tájékozottság hiánya folytán olykor még azok a személyek is fogást keresnek a homeopátián, akik egyébként teljes autoritásként kezelik a védikus hagyományt, ezzel egyetemben pedig az asztrológiát is. Ez korántsem furcsa, mert vélhetően a mai homeopata orvosok többsége sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az alkati szerek és a bolygóminőségek között egyértelmű összefüggés áll fenn. Tegyük hozzá rögtön, hogy a homeopátiás praxishoz nem szükségeltetik az asztrológia ismerete. De nem árt tudni róla. Néhány évtizeddel ezelőtt Thorwald Dethlefsen - aki többek között a homeopátia elismeréséért szállt síkra - elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy az asztrológia és egyáltalán az analógiás gondolkozás újra az érdeklődés középpontjába kerülhessen. Mindazonáltal úgy tűnik, mintha szinte semmi sem változott volna, és még mindig ugyanabban a cipőben járnánk. Akkori megállapítása ma is aktuális:

„Amióta csak homeopátia létezik, ellenfelei éppen olyan szenvedélyesen küzdenek ellene, amilyen szenvedélyesen képviselik hívei.”

Ennek legfőbb oka a mi jól megszokott „vízszintes” gondolkodási modellünkben keresendő, amely szintekre osztja a valóságot. Vagyis világunknak azon jelenségeit, amelyek karakterisztikus közösséget mutatnak, azonos gyűjtőfogalmak alá rendezzük (állatok, növények, fémek, tájegységek, színek, testrészek, szakmák, stb.). Ez az általunk megszokott séma, és ezt nagyjából egy óvodás is érti. De megoldhatatlan rejtélynek tűnik egy olyan lista, amelyben a gyűjtőfogalmaink összes halmazából szerepel egy-egy látszólag össze nem illő tag. Vajon mi kapcsolja össze a következő elemeket? Ólom, kecskebak, fog, borostyán, szerzetesi cella, fekete, bánya. A válasz: az ősidea, ami jelen felsorolás esetében a szaturnuszi elv.

Számunkra ez teljesen szokatlan, és ebből azt is láthatjuk, hogy a tudományos és ezoterikus gondolkodási rendszerek pontosan 90 fokra vannak egymástól, így távolról sem kell azon csodálkoznunk, hogy a két felfogás hívei elbeszélnek egymás mellett. (Létezik még egy másik ok is, erről bővebben a „A konzervativizmus tudománya” c. írásomban.)

Rezgésalapú megközelítés

A legfontosabb ellenvetés a homeopátiával szemben, hogy a „semmivel” próbál operálni. De ez egy alapjában elhibázott logika. Elengedhetetlen ugyanis, hogy az információt és az információhordozót megkülönböztessük egymástól. Egy tudósokból álló csoport egészen az atomstruktúráig boncolhat egy könyvet, a vizsgálat végén azonban egy adat garantáltan hiányozni fog. Ez pedig maga a könyv tartalma, amely az elemzés során elvész. Ha a homeopátia ellenfeleinek szemszögéből tekintenénk a könyvkiadásra, akkor megállapíthatnánk, hogy bármely életmű sorozat megjelentetése egy nagy csalás, hiszen hozzávetőlegesen minden egyes darabja ugyanabból az anyagból áll, csak éppen a felirat különbözik rajtuk. Ráadásul a szerző művét nyomhatják papírra, publikálhatják hangoskönyvként, vagy létezhet valahol az interneten e-book formájában. A homeopátiás szernél éppígy. Legyen szó akár tejcukor golyócskáról, porról, vagy tablettáról, hordoz egy információs mintát, amely láthatatlan, és kémiai analízis útján nem kimutatható. Ugyanez érvényes a brazíliai Loyolai Szent Ignác Házában kapható gyógynövény kapszulákra is. Az összetétel maximálisan egységes, vagyis mindenki ugyanazt a nagyjából ötven komponensből álló herba keveréket kapja, amiben a golgotavirág viszi a prímet. Ami különbözni fog, az a rezgésminta, amely az Entitás által írt receptúra alapján „kerül rá a doboz tartalmára”. Régebben, amikor a gyógynövény keveréket még a Ház munkatársai állították össze egy nagy dézsában, sokkal látványosabb, sokkal kézzelfoghatóbb volt, hogy az üvegcsében lévő folyadék minden ember számára egyedi módon telítődik energiával. Megfigyelték, hogy a gyógyszertárból már kiadott készítmények színe, sűrűsége és illata minden egyes palackban más és más lett.

De van itt még egy lényegbevágó gondolat. Azokat, akik hiteltelennek tekintik a homeopátiát, de természetesnek veszik a zeneterápiát, vagy magától értetődőnek tartják a mantrák egészségre gyakorolt jótékony hatását, azokat megkérdezném, hogy az utóbbiakat milyen jogon fogadják el? Hiszen itt sem jut be a testbe semmiféle biokémiai anyag. Mondhatni, kizárólag rezgésekről beszélhetünk. Vagy akkor mit mondjunk Emoto professzor vízkristályos kísérleteiről? Természettudományos igényességgel igazolta, hogy a szavak és képek alakjában közölt információ megváltoztatja az anyag szerkezetét.

A betegség nem a testben keletkezik, ott csupán tükröződik. Egy tudati (információs) torzulás nyomán zavar keletkezik az életerő áramlásában (energetikai defekt), ennek pedig előbb-utóbb lenyomata lesz az adott szervben, hiszen az információ az energia mintája, az energia pedig az anyagi sík közvetlen szervezője. De lássuk a definíciót, mert nagyon árulkodó! A homeopátia tulajdonképpeni jelentése: homoion = hasonló, pathein = szenvedni. Vagyis hasonszenvi gyógymód. A homeopátia úttörői a természetből vett hatóanyagok ezreit ellenőrizték a saját testükön észlelt mérgezési tünetek útján. Az orvos megbetegítette magát, így együtt szenvedett pácienseivel. Hahnemann is úgy kísérletezett, hogy bevette az illető anyagokat. A kínafa kérgével indult a történet, de később az arzénig bezárólag nagyon sok mindent kipróbált magán, majd megfigyelte és leírta a saját testében végbemenő folyamatokat és tüneteket. Ezek után végiggondolta, hogy milyen ismert betegségre illenek rá a tapasztalt szimptómák, majd a „felpotenciált” szert betegeken tesztelte. (Csak mellékesen jegyzem meg, Edward Bach, a virágterápia atyja hasonlóan járt el. Asszisztense az orvos rosszulléti állapotaiból tudta, hogy Bach doktor már közel jár ahhoz, hogy meglelje a következő esszenciát.)

A homeopátia tehát úgy közelíti meg a gyógyulás kérdését, hogy ha egy emberből (a mikrokozmoszból) hiányzik egy ősprincípium, megkereshetjük azt a makrokozmoszban. Amikor valamelyik ősidea működése sérül, akkor a gyógyírt is annak az alapelvnek a függőleges láncolatából kell elkészíteni. Ez a „kutyaharapást szőrével” tézis. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy az ásvány, vagy a növény információját leoldjuk testi megjelenési formájáról, megszabadítsuk materiális kötöttségétől, s a megszabadított információt olyan alkalmas információhordozóhoz kössük, amely képes azt továbbadni. Ezért tehát a növényben, vagy ásványban rejlő elvet (rezgésmintát) fokozatosan leválasztják annak fizikai burkáról és átviszik egy semleges hordozóra. A szer előállításának legfontosabb ismérve a hatványozás, vagy más szóval decimálás, ez pedig nem egyenértékű a hígítással. A hatványozás egy fokozatos „átszellemítési folyamat”. Az összerázás során a kémcső falánál egyfajta súrlódási erő keletkezik, ami az anyagot magasabb energiaszintre emeli.

Érvek és ellenérvek

A szkeptikusok részéről a leggyakrabban hangoztatott állítás az, hogy a homeopátiával kapcsolatban nincsenek nagy betegszámon végzett, klinikailag releváns tudományos vizsgálatok. Tény, hogy a homeopátia egy nagyon is egyénre szabott individuális terápia, így a hagyományos értelemben vett klinikai vizsgálati sémák nehezen húzhatók rá. Mégis léteznek olyan bizonyító erejű és nehezen megkérdőjelezhető kutatások, amelyekben a homeopátiás szerek hatását sejtkultúrákon, növényeken, állatokon tanulmányozták.

A homeopátia először azért vált népszerűvé a XIX. században Európában és az Egyesült Államokban, mert kiderült, hogy a különféle járványos, fertőző betegségekből milyen sikerrel képes meggyógyítani az embereket. A homeopátiás gyógyítást alkalmazó kórházak halálozási arányszámai a hagyományos orvoslást alkalmazó kórházak halálozási arányának fele és egynyolcada között voltak olyan betegségek esetében, mint a kolera, a skarlát, tífusz, sárgaláz, tüdőgyulladás. Nem valószínű, hogy ezeket a szignifikáns eredményeket a placebohatás számlájára írhatnánk. (Amúgy az orvostudomány történetében először a homeopátiás orvosok végeztek placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett és kivitelezett vizsgálatokat.) A világ egyik legelismertebb tudományos folyóirata, a New Scientist rendszeresen beszámol honlapján a homeopátiáról, valamint neves fizikusok, vegyészek, orvosok, biológusok és más kutatók homeopátiás kutatásairól. Ha a szenzációhajhász újságírás szintjétől elemelkedünk, akkor könnyű lesz egyetérteni Dana Ullman-nal, „A homeopátia forradalma” c. könyv szerzőjével:

„Megdöbbentő, hogy orvosok és újságírók kijelentik, hogy nincs olyan kutatás, ami bizonyítaná a homeopátiás gyógyszerek hatékonyságát. Az ilyen nyilatkozatok, amelyek a homeopátiával kapcsolatos félretájékoztatásra törekszenek, a tudományos szakirodalom figyelmen kívül hagyásából, vagy a homeopátia elleni előítéletekből fakadnak. Ilyen hozzáállásnak nincs helye az orvostudományról szóló vitákban, és akik azt terjesztik vagy sugallják, hogy a homeopátia nincs tudományosan alátámasztva, egyszerűen valótlan dolgot állítanak vagy rosszul tájékozódtak.”

Pontosan ez érhető tetten abban is, ahogyan az Ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) vizsgálatát tálalták a népszerű internetes hírportálok. Egyoldalúan, csúsztatásokkal. Ha igazságosan szeretnénk eljárni, akkor „hallgattassék meg a másik fél is”. Itt olvasható az Angol Homeopátiás Kutató Intézet részletes válasza.

A SpringMed Kiadó gondozásában napvilágot látott Dr. Gábor Fruzsina műve, amely az első magyar nyelven olvasható, akadémikusi lektorálással bíró összefoglaló tanulmány a homeopátia tudományos beágyazottságáról. Fejezetei felölelik a homeopátia egyéb tudományágakhoz való kapcsolatát, az egyes országokban elfoglalt helyét, költséghatékonyságát, az alap- és klinikai kutatásokat, szisztematikus áttekintéseket több száz irodalmi hivatkozással. A mű célja a homeopátia melletti érvek bemutatása és a homeopátiás kutatások eredményeinek ismertetése.

Zárszó

Amíg a nyugati medicina európai vagy amerikai hadszínterén olykor-olykor fellángolnak a harcok, és össztűz zúdul a homeopátiára, addig létezik egy kontinensnyi ország ezen a Földön, ahol ez a szelíd gyógymód úgymond reneszánszát éli. Ez pedig India. Részletek a Gyógyítás a homeopátia modellországában c. cikkben. Annak érdekében, hogy mindenki szabadon alkothasson képet a maga számára, most álljon itt néhány filmbejátszás.

Homeopátia pro és kontra a Mokka TV-ben

Rajan Sankaran professzor a homeopátiáról

Árendás László- A homeopátiáról általában

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.