A Gájatrí és a Miatyánk

Gájatrí, a „Spirituális Fény” mantrája

A Gájatrí [Szávitrí] mantra a korai Rig Védában fennmaradt egyik legrégibb himnusz. Az ind világnak egy olyan mantrája ez, mely szinte bármelyik hindu csoportnál megtalálható, akárcsak a Miatyánk a keresztény világban. A Naphoz intézett felszabadító, megvilágosító dicsőítés. Innen ered a másik elnevezés, a Szávitrí, hiszen a Naphoz [Szavitúr] intézett himnuszról van szó. Univerzális ima, mely az összes dimenziót felöleli, magában hordozza a védikus tanítások lényegét. Állítólag ezt a mantrát soha nem használják anyagi, fizikai vagy hasonló jellegű célok elérésére. A bevezetés is egy könyörgéssel zárul a tiszta Tudatossághoz, hogy világítsa meg szívelménket. Egy értelmezés Sai Babától:

„AZON az imádott Legfelsőbb Isteni Valóság spirituális fényességén meditálunk (és Hozzá fohászkodunk), amely a fizikai, mentális és a mennyei szférák létezésének forrása. Az a Legfőbb Isteni Lény világosítsa meg a mi értelmünket, hogy feltáruljon előttünk a Legfelsőbb Igazság. Megértve és őszintén szeretve a Gájatrí mantrát, úgy tűnik, hogy az egyik legerősebb út, hogy elérjük a Legfelsőbbet.”

Vagy egy kicsit rövidebben, és tömörebben:

A három világot beragyogó Legfelsőbb Fény világítsa meg a tudatunkat teljességgel, és irányítsa intelligenciánk sugarait az erényesség útjára.

A mitológiai megközelítés szerint Gájatrít annyira elkápráztatta bátyjának, Szúrjának a ragyogása, hogy az Ő ünneplésére saját maga elvesztését választotta és himnusszá változott. (A Gájatrí kifejezés lényegében himnuszt jelent.) Cserében Szúrja Gájatrínak adományozta a Véda Mata [Védák Anyja] státuszt. Szúrja annyira szerette húgát, hogy csak a Gájatrí mantrára válaszol, de arra rögtön.

Gájatrí istennő Szaraszvati megtestesülése, vagyis Brahma hitvese. Ugyanakkor a Parabrahman megszemélyesítője is, tehát minden illuzórikus jelenség mögött meghúzódó legvégső, változatlan igazságnak a szimbóluma. Így hát Gájatrít a hinduk nemcsak istennőnek tekintik, hanem Brahman női jellegének is. A Gájatrí mantra a mindenben benne rejlő, transzcendentális istenségnek szól. Az Istennő Brahman minden tünékeny jellemzőjét egyesíti, beleértve a múltat, jelent, jövőt, valamint a létezés három birodalmát (Bhur; Bhuvah; Swah), valamint a hindu Trimúrti istenségeit, Brahmát, Visnut és Sívát.

A Gájatrí mantra eléggé kivételesnek mondható, hiszen sok szóból (szótagból) áll. Ugyanakkor az egyik leghatékonyabbnak tartott mantra, amely lényünk minden rétegére kiterjed. Fejleszti a harmadik szemes belső látásunkat, élesíti az értelmet. Aktiválja a csakrákat, és összekapcsolja őket a létezés hét nagy spirituális birodalmával. Gyógyítja a testet, a lelket, és megvilágítja az értelmet. Általa céltudatosabbá válunk, és képesek leszünk a magasabb szintű tudás befogadására. Úgy mondják, hogy aki nagyon kitartóan, rendszeresen és hosszú időn át végzi a Gájatrí mantra recitálását, annak egész lénye hihetetlen mértékben megtisztul. Amiképp a külvilágban a Nap az eredendő fényforrás, éppúgy a belső életünk Napja az Átman, minden tapasztalatunk tanúja, és létünk megvilágítója. A tudatosság ezen fénye nélkül a testi dolgok halottá válnak, mint ahogy Nap nélkül a biológiai élet lehetetlenné válik.

A szavak jelentése:

OM - Legfelsőbb Valóság

BHUR - Fizikai sík

BHUVA - Középső világ (asztrális sík)

SVAHA - Felső világ (Kauzál sík) "Mennyei Világok"

TAT - Legfelsőbb Létező, Abszolútum, lényegében a Brahman megfelelője

SAVITUR - AZ, amiből minden született

VARENYAM - Tiszteletet, hódolatot érdemlő

BHARGO - Ragyogás

DEVASYA -Spirituális (Isteni) FÉNYesség

DHIMAHI - Meditáció, elmélkedés

DHI YO - Értelem

YO - Ami

NAH - Minket

PRACHODAYAT - Megvilágosít, megvilágít.

Deva Premal édesapja, Wolfgang ezt a mantrát énekelte kislányának, amikor még édesanyja hasában volt, a várandósság 9 hónapja alatt. Amikor Deva megszületett, ezzel a mantrával üdvözölték őt a földi világban. Ez vált az altatódalává, hiszen gyermekkorában minden este ezt dúdolta lefekvés előtt. Ötéves korában már naponta énekelte a Gájatrí mantrát, és a meditáció szinte azóta az élete részét képezi. Ennek eredményeként Deva teljesen átitatódott a szent szöveggel. 35 évvel később a kör beteljesedett. Édesapja halálos ágyánál a Gájatrí mantrát énekelte apja utolsó leheletéig, ezzel a szent mantrával búcsúztatva és engedve őt útjára.

„Egyik nap hallottam (éppen Angliában voltunk), amint egy barátom kántálja, és mivel jól tudtam a szöveget (hiszen gyerekként minden este azt énekeltem lefekvés előtt), nagyon megérintett, amit hallottam. Egyszerre éreztem magam felfrissültnek és izgatottnak. Ezen a ponton annyira megnyíltam a mantra erejének, mint korábban soha. Elkezdtük játszani a saját verziónkat a koncertjeinken és egyértelművé vált, hogy végre megtaláltam a dalomat. Láttuk, hogy ez a gyönyörű mantra milyen mélyen megérintette az embereket minden alkalommal, amikor énekeltük. Ez a legősibb és legerősebb minden mantra közül. Sajátossága, hogy nemcsak azt tisztítja meg, aki énekli, de azt is, aki hallgatja, és egy kézzelfogható jó közérzetet eredményez mindenkinél, aki hallja. De ezzel a mantrával is, ahogy a mantrák esetében általában, az a helyzet, hogy a szanszkrit szavak jelentése nem annyira fontos, mint az a hatás, amit a mantra rezgése gyakorol a testre és az energiaközpontokra.” (Deva Premal)

    • A Gájatri mantra annyira sokrétű, és olyan mély jelentéstartalommal bír, hogy szinte egyetlen mondatba sűríti az összes véda eszenciáját.

    • Az egyik legerőteljesebb szoláris jellegű gyógyító mantra, tehát a Napnak lett szentelve (Savitur), amely a védákban minden prána (életerő) forrása. A személy szintjén az Önvaló ez a Nap, ebből ragyog elő a fény, amely a buddhin keresztül árad az elmére, majd a testre.

    • A Gájatri mantra spirituális célja az elme mező megtisztítása. (Akár a méhen belüli fejlődési időszakban is.) A hatóerejét is rendkívülinek tartják, még mantra-beavatás nélkül is. (Szvámi Véda születése előtt a szülei 8 éven át gyakorolták intenzíven.)

Mondhatnánk, hogy mindez nagyon is magától értetődő, hiszen Indiában a mantrikus módszertannak óriási hagyománya van. De ez a keresztény kultúrkörtől sem teljesen idegen.

A Miatyánk, mint csakra-harmonizáló gyakorlat

Ha már mindenképpen párhuzamot szeretnék vonni a Gájatríval, akkor azt mondanám, hogy a mi hagyományunkban ilyen a Miatyánk, amely - bármennyire meglepő is - felfogható egy tökéletes csakra-harmonizáló gyakorlatsorként. Ezért a kereszténység alapimája külön kitérőt érdemel, amelyet most egy kicsit más szemmel fogunk megvizsgálni. (Ezt a bizonyos „Miatyánk a csakrák szerint” c. összefüggésrendszert Szász Ilmától hallottam, akinek rendkívül sokat köszönhetek.)

Amikor valaki ezt a fohászt mondja, képzeletben haladhat a test elülső oldalán, egyik energetikai gócpontról a másikra, a következőképpen:

Korona-csakra [Szahaszrára]- „Miatyánk, aki a mennyekben vagy”.

Az Atya országa a fejtető. Akkor élhetjük át ezt a tudatállapotot, ha a szahaszrára nyitott.

„Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod.”

A Szent Szellem bennünk történő megelevenedésének óhajtása. Vonuljon be tudatunkba a nyugalom, béke, szeretet, végtelenség. A hinduknál az esszenciális énünket a Lét, Tudat, Üdvösség [Szat, Csit, Ánanda] kifejezésekkel jellemzik. A szikh vallás hívei egy érdekes hasonlattal élnek: „Amikor a Nám (Ige) sasmadara leszáll, a bűnök apró verebei szétrebbennek.”


Homlok-csakra [Adzsna]- „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is.”

Az akarati központ a homlok. De itt a felsőbb akaratról van szó, amely meg akar nyilvánulni bennünk és általunk, engedjük meg neki. Mindenképpen az Ő akarata érvényesül, ne ellenkezzünk. Hordozzuk méltósággal kisebb-nagyobb keresztünket. A mesterek azt tanítják, hogy amikor az adzsna, vagyis a harmadik szem kinyílik, vele együtt felélednek az alsóbb erőkörök is. Ez az a mód, ahogyan a földön (tehát a fizikumban) beteljesül a Legfelsőbb Akarat. Az evangélium szerint: „Ha a te szemed tiszta, az egész tested tiszta. Ugyebár ez a tisztánlátás centruma is. (...és a teljességben, az egészben meglátszik, hogy ez így jó!)


Torok-csakra [Visuddha] (éter elem) - „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

A magyar fordításában szereplő mindennapi kenyér az eredetiben ténylegesen szuperszubsztanciálisként szerepel, vagyis a legfinomabb prána megnyilvánulását kérjük. A kundaliní mesterek leírják azt a rendkívül szubtilis energiát, amely a szóma csakrából árad. Amikor sikerül végre a torokban megállítani, a jógi egy kivételesen finom, édes ízt érez, és képes lesz szinte kizárólag az energiával táplálni a testét. Más szavakkal, a tökéletes önátadás révén megnyilvánul a tökéletes Gondviselés.


Szív-csakra [Anahata] (levegő elem) - „Bocsásd meg a mi vétkeinket.”

Az előző erőközponttal együtt szattvikus minőséget hordoz, amely a tisztánlátáshoz nélkülözhetetlen. A könyörgés arra irányul, hogy a magasabb tudatosság fényében képesek legyünk felismerni a cselekedetek személytelen természetét, és vessünk véget a téves önidentifikációnak. Mindaddig, amíg egy test-elme komplexumnak tekintjük magunkat, jelen lesz a bűn eszméje, és az ezt kísérő önvád. Ha valaki csak úgy tudja ezt elfogadni, hogy mindenképpen egy rajta kívülálló, transzcendens hatalom ítélkezik felette, és ténylegesen az Ő megbocsátását szükséges elnyerni, az is rendben van, így is működhet. Hiszen egy ilyen magasrendű ima, mint a Miatyánk, mindenképpen a tisztaság ideájához kapcsol bennünket.


Köldök-csakra [Manipura] (tűz elem) - „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Ez is összefügg annak helyes megértésével, hogy a folyamatokban és tettekben nincs semmiféle személyes tartalom. A harag és neheztelés csak úgy távozik tőlünk, ha felhagyunk azzal, hogy másokhoz a tetteik alapján viszonyulunk. Az ind hagyomány a manipúra csakrához az asztrológiai planéták közül a Napot társítja. Ennek alacsony megnyilvánulási szintje az ego, amelyik folyton reagál a történésekre. Úgy érezzük, bennünket bántottak meg, minket ért sérelem, nekünk okozott szenvedést valami szörnyűséges alak. Magas oktávon viszont a tisztánlátás szellemi fénye érvényesül, amelyik az „Uram bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek hozzáállásában ölt testet. Nem könnyű ezt őszintén, szívből kimondani, tényleg magasabb rendű impulzusok szükségesek hozzá. A szenteknek viszont ez az alapvető tudati tendenciája. Ők úgy látják, hogy csupán az emberi tudatlanság áramlik át egy bizonyos formán, mindegy hogy hívják azt a formát. Más szavakkal, elítélik a bűnt (a helytelen tetteket), de nem ítélik el a bűnöst (az elkövetőt).


Szakrális-csakra [Szvadisthana] (víz elem) - „És ne vígy minket a kísértésbe.”

Vagy kicsit korszerűbben, ne engedj minket kísértésbe esni, adj erőt ahhoz, hogy kellőképpen éberek legyünk. A szvádhisthanát a nemiség centrumaként szokták emlegetni, de ennél jóval tágabb a jelentésköre. Mindenféle tendenciát magába foglal, ami a vak vágyak és az illúzió világa felé húz, és akadályozza a szellemi fejlődést. Talán titkon azt is üzeni, hogy erényeinkkel szemben legyünk gyanakvóak, mert ez az Erő megleckéztethet minket.


Gyökér-csakra [Múladhara] (föld elem) - „De szabadíts meg a Gonosztól.”

Természetesen a bennünk lévő, a bennünk szunnyadó gonosztól. Megint csak egy modern fordulattal élve, adassék számunkra valamiféle támogatás a személyes tudattalan árnyainak feltisztításához. Légy segítségemre! Maradj velem! Köss össze a Végtelennel!

Záróakkordként pedig - amikor a „...tied az ország, a hatalom és a dicsőség” szavakat mondjuk, mintegy visszacsatolásként a gerincoszlop hátsó felén felvihetjük a figyelmet a legalsó erőközpontból a legfelsőbe.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.