BRACO SAJÁT SZAVAI A CSEND MÖGÖTTI ERŐ C. KÖNYVBŐL

(közzétéve a kiadó engedélyével)

Az életútjáról

„Az ember sorsa és szerepe ebben a világban nincs a kezében. Egyetemista voltam, amikor anyám elvitt Ivica Prokichoz, akiről akkoriban mindenhol beszéltek. Azt mondták, hogy tisztánlátó, aki mindent meg tud mondani a kérdező jövőjéről, hogy bioenergetikus, és hogy kapcsolatban áll egy csoporttal, amely egy zágrábi hotelben dolgozik, hogy ószláv mágiarituálét végez, hogy egy egyszerű tükörrel mindent megtud arról, aki a segítségét kéri. Itt volt, ebben a lakásban, ami akkoriban 60 m2 volt, és viszonylag kevés ember jött hozzá. Kezdetben nem különösebben voltam lenyűgözve tőle, csak annyit tudok mondani, hogy tetszett nekem. Talán egy kicsit megijedtem, mert ahogy beszélt, az néha túl nyers, túl laza, szinte ordenáré volt. Később, amikor már barátok lettünk, akkor értettem meg, hogy miért volt ilyen…”

A vallásról

„Őszintén szólva, még soha nem gondolkodtam el a valláson. És még kevésbé kérdeztem meg a hozzám jövőket, hogy milyen felekezethez tartoznak, milyen nemzetiségűek, vagy hogy esetleg ateisták-e. A munkatársaim sem kérdeznek ilyet. Világos, hogy mindenkinek a saját hitében kell megmaradni, ha abban jól érzi magát. Nem látok semmilyen ellentmondást a hit, a templomba járás, és aközött, amit én csinálok. Azt lehetne mondani, hogy katalizátor vagyok bizonyos folyamatokban, amit én nem Istentől származtatnék. Olyan sok természetes és még felfedezetlen forrás van, amelyből meríthetünk, hogy nem kell folyton Istenhez fordulni, és nem kell minden gyógyulásban isteni eredetet keresni. Én kívülálló vagyok, mind teológiai, mind tudományos tekintetben. De talán néhány évtized múlva az emberek meg fogják érteni, hogy milyen mechanizmusok alapján működik az agyuk, és akkor azt, amit én most csinálok, „kés nélküli sebészetnek” fogják nevezni. Egyébként nem kérem az emberektől, hogy imádkozzanak hozzám, hanem csak azt, hogy nyíljanak meg annak, ami be tud következni. Vagy másképp mondva, az a vágyuk, hogy meggyógyítsák magukat, ne álljon a hitük útjába. Ha a hit már megoldotta valaki problémáját, annak nincs szüksége arra, hogy hozzám jöjjön. Az a lényeg, hogy az emberek jól legyenek…”

A médiáról

„Ez egy kényes téma. Néha az az ellenállhatatlan érzésem van, hogy össze vagyok kötve egy hálófélével, egy közös, mondjuk úgy, 'spirituális testtel', amelyben információk áramlanak hozzám azzal kapcsolatban, ami történik, vagy történni fog, de nem én idézem elő szándékosan ezt az összeköttetést. Bár nyitott vagyok felé, de ez véletlenül és spontán jön. Időnként tudom, hogy ez az impulzus tőlem átugrik a páciensre, és nem ritka hogy a páciens is érez egyfajta meleget a testében, azt érzi, hogy teljes biztonságban van, és minden rendben van, semmi baj nem fog történni, vagy örömöt, boldogságot érez. A kulcsszó: véletlenül. Tehát ez az intelligencia dönti el – nevezzük most így – mikor akar rajtam keresztül hatni. Vagy hogy arra akar hatni, aki előttem áll. Hagyni kell, hogy ez az erő akkor hasson, amikor ő úgy dönt. A nyilvánosság előtti fellépés, az újságírók túlzásai, a lerövidített bemutatók, a rajongók, az olyan áttérítések, mint amilyenek az amerikai vallási tévécsatornákon vannak, mindezek mesterséges marketingkísérletek azzal a céllal, hogy hassanak erre az erőre, ami csak gyengítené. Azt gondolom, hogy csak azok jöjjenek, akik a belső hívást követik. Azt, hogy jöhetnek, csak akkor tudják meg, ha közvetlenül hallanak erről egy olyan személytől, akinek már van tapasztalata, vagy meghallgatják a szalagra felvett beszámolókat. Szépítés és ígéretek nélkül.”

A tudományról

„Nincs ellene kifogásom, hogy valaki kutassa azt, amit csinálok, és kész vagyok megengedni, hogy tudósok figyeljenek meg, miközben dolgozom, és pontosan megnézzék a páciensek betegségeinek történetét. De amikor még úgy dolgoztam, hogy beszéltem a látogatókkal és a kezembe vettem a fényképüket vagy a hozzátartozóik fényképét, időnként látomásaim támadtak, és időnként tudtam, hogy például valaki négy hónapon belül újra fogja látni a lányát, és a családban minden rendben lesz, bár abban a pillanatban minden ez ellen szólt. Ez nálam nem rendelésre működött, mint ahogy azt az emberek elképzelik. Ezek a képek spontánul jelentek meg. Időnként egy hang szólalt meg, ami nem olyan, mint egy valódi hang, hanem inkább egyfajta belső bizonyosság olyan, mint egy információ, amely egyszerűen csak ott van, és előtérbe kerül. Már mondtam, hogy itt véletlen eseményekről volt szó, amelyek viszonylag gyakran történnek meg, de soha nem tudom előre megmondani, mikor és milyen módon fog megnyilvánulni. A tudománynak megvannak a maga előírásai, játékszabályai és szilárd céljai. Céljaink pillanatnyilag nem fedik egymást. Megpróbálok segíteni az embereknek, és ezt az erőt, ami itt működik, nem szeretném közvetlenül tesztelni. Mindez egy nagy háló része, minden mindennel összekapcsolódik, de az emberek ma még ezt nem teljesen tudják elképzelni. Azt, amiről beszélek, csak akkor tudják megtapasztalni, ha átadják neki magukat és elfogadják, és nem akkor, amikor kontroll alá állítják, és megpróbálják akarattal előhívni…”

A munkamódszerről

„Lehet, hogy furcsának találjátok, de a munkamódszerre vonatkozó utasítások – bármilyen szokatlanok is - belülről jönnek. Mintha egy füllel nem hallható hang tanítaná az embert, hogy mit kell tennie. Mivel minden nap egyre több ember jön segítségért, és nem könnyű megváltoztatni egy ember sorsát, ha aznap már hatezer ember szemébe néztem. Ez nem tudatos akarat vagy elhatározás, amit az ember alapos meggondolás után hoz. Ez egyszerűen valami, ami olyan, amilyen, és mint ilyen, változatlan. Ez a valami az, ami rajtam keresztül – ahogyan az meg is történik -, valóban mindent meg tud tenni. Ez a szellemi szubsztancia, ahogy nevezném, behatol oda, ahová más nem tud behatolni. Nem szívesen beszélek erről, mert az emberek furcsán néznek rám, amikor nem tudom megmondani nekik azt, ami annyira érdekli őket: mi ez, ki ez, ami rajtam keresztül hat. Közben ez olyan valami, ami bennük is ott van, de aminek nincs neve…- próbálta Braco metafizikai koncepcióját magyarázni. Nem vagyok guru, nincsenek követőim, hanem csak itt vagyok, méghozzá azok számára, akiknek szükségük van vagy lesz rám, de még nem tudják. Nem akarok semmilyen érdemet magamnak tulajdonítani, mint ember, akinek megvannak a saját örömei és fájdalmai. Inkább tisztelem azt, ami rajtam keresztül hat, és időnként engem is meglep, hogy mi mindenre képes…”

A filozófiai háttérről

„…szándékosan nem fűzök mélyebben szántó filozófiai elméleteket és vallásos tartalmat ahhoz, amit csinálok, mert mindent annak az erőnek tulajdonítok, amely rajtam keresztül hat. Azok, akik segítségért jönnek hozzám, általában azt kapják, amire a figyelmük irányul. Tapasztalataim szerint, ha valaki rossz szándékkal jön, és elvárja, hogy mások kárára javuljon az állapota, az nem kap segítséget. Rajtam keresztül senki sem tud bosszút állni, vagy olyasminek a beteljesedését várni, ami lehetetlen. De az lehetséges, hogyha valaki szellemi tapasztalatért jön hozzám, és a rajtam keresztül ható erőhöz fordul, az megkapja ezt a tapasztalatot. Ez a tapasztalat az ő vallási keretei között lesz, az ő hitének megfelelően. Én személyesen azt hiszem, hogy néhány szellemi tapasztalatnak gyógyító hatása van, és hogy az egészséges szellemi élet pozitívan hat a testi egészségre. Ezzel azt akarom mondani, hogy kaphat valaki itt szellemi tapasztalatot, ha valóban akarja. Amit csinálok, az nem mond ennek ellent…”

Az okkult erőkről

„Mindenki képes változást előidézni energiamezőiben, ha nyitott a szelleme és fél, és ennek következményeit különböző módon érezheti – magyarázza Braco – minden mindennel összeköttetésben van, így az ember saját hitével és félelmeivel határozza meg sorsát. Néha ezzel megnyitja a kaput az átoknak, vagy más primitív befolyásoknak. Ebben az értelemben van átok, és vannak olyanok, akik megátkoznak másokat. A másik oldalról viszont azok az emberek nincsenek veszélyben, akik tudják, hogy ennek nincs hatása. Én ezt másként, egyszerűbben szoktam magyarázni, de ez alapjában véve így van. Röviden szólva, a tudatom egyáltalán nem kerülhet ilyen befolyás alá – ami a tudatomba behatol, az automatikusan korrigálódik, tehát nincsen hatása. Nagyon könnyű valakit megszabadítani az ilyen úgynevezett 'átkoktól'. Amikor egy hatvan vagy több főből álló csoport közös 'mezőben' van velem, azonnal törlődnek az ilyen információk. Nem kell félni az átkoktól, mert immunisak vagyunk velük szemben…”

A kritikáról

„Egy olyan embernek, mint nekem, kell hogy legyenek ellenségei, legtöbbször olyanok, akik egyáltalán nem ismernek. Nyugtalanságot keltek, nem felelek meg a kollektív tudatnak, provokálom a tudomány és a vallás elismert alapjait. Egy kicsit tehát piszkálniuk kell engem, mindenekelőtt azoknak, akik ezt üzletnek tekintik. Mindig a jogtalanul elhanyagolt amerikai költőt, Ezra Poundot idézem, aki azt mondta: >>Az ellen a legkönnyebb harcolni, amit az ember meg sem próbál megismerni!<< Ez világos, nem? Kinek árthatnék? … Miért ne jöhetnének hozzám ingyen az emberek, vagy miért ne hallgathatnák a cd-met, ha ebből kapnak valamit, ami használ nekik.”

A statisztikai adatokról

„… az emberek nem azért jönnek ide, hogy alkalmazzuk rájuk a kalkulációinkat, és számoknak nézzük őket. A siker a hozzám jövő emberek nyitottságával és hitével mérhető, valamint azzal a sorssal, amit az az erő számukra megnyit, amely távol van még a legképzettebb kutatók felfogóképességétől is. Sértés lenne hideg, embertelen kalkulációknak alávetni azt a kegyelmet, amelyet a rajtam átáramló erő a szenvedőknek eljuttat. Igen, a tudománynak vizsgálnia kellene az ilyen jelenségeket, de a matematikát nem használhatja az emberi lélekkel kapcsolatban. Ehhez csak szeretettel lehet közelíteni, ez a lélek matematikája. Az itt lejátszódó folyamatba való beavatkozás – még ilyen látszólag indirekt módon is, árt a jelenségnek. Örüljünk a sikernek, annak, ami segített, és életeket mentett meg… Pontosan ez az én küldetésem. A kutatómunka a tudósok feladata, akikkel csak egy bizonyos határig tudok együttműködni. Biztos vagyok abban, hogy ők is érzik, hol a határ…”

A látogatók növekvő számáról

„- Hiszi vagy nem, Ivica bizonyos módon előre látta mindezt - mormolja csendesen -, mintha tudta volna, milyen dimenziói lesznek ennek. Többször is mondta nekem, néha olyan zavarosan, hogy nem is értettem, mit akar mondani, de néha egészen direkt módon is mondta, amit viszont én nem hittem el. Nem is csoda, mivel a saját családja kételkedett kijelentéseiben, amelyek akkoriban a Srebrnjakon lévő 60 m2-es lakásban teljesen lehetetlennek tűntek….”

A Bracohoz kapcsolódó álmokról

„Nehéz azt mondani, hogy velem beszéltek. Bizonyos módon Valamivel beszéltek, ami közös bennünk, és ez a Valami egyidejűleg én voltam. Ez az a paradoxon, amit szinte lehetetlen megmagyarázni azoknak, akik azt kérdezik tőlem, hogy lehetséges az, hogy fantasztikus módon velem beszéltek álmukban. Ezért szellemi vezető is vagyok, amikor belülről, a gondolataikban jövök hozzájuk, és ember is, ha külsőleg szemlélnek engem.”

A gyógyulás első könyvéről

„Már Ivica is beszélt arról, hogy az ember egy fát ültet, ha a próféták útjára lép. És ez a fa addig nő, amíg egy szép, világító életfává változik. Ez nem olyan fa, amit emberi szemmel látni lehet, aminek az árnyékában a fáradt utazó megpihenhet és védelmet találhat a Nap sugarai elől. Ez a régi bölcsek fája, ami alatt írták az igazságokat, és ami alatt minden lehetséges, mert minden álom valóra válik. Ez a fa ugyanis a belső világokban létezik, amit csak a lélek szemével lehet látni, és aki alatta ül, annak nagy erőket ad ez a fa. De ezeket az erőket az ember nem használhatja úgy, ahogy akarja, hanem csak úgy, ahogy a látomás neki előírja. Tehát minél igazabb valaki, annál több kegyelmet fog kapni a fától. Ezért aki azt akarja, hogy a fa kegyes legyen hozzá, és a fa alatt velem találkozhasson, annak becsületesnek, igaznak és jónak kell lennie a felebarátaival szemben. És ha valaki nem jól van, ne hárítsa a hibát másra, hanem legyen türelmes. Az éjszaka sötétjét a nappal fénye követi, és az élet művészete abból áll, hogy a bajban megőrizzük nyugalmunkat, és el tudjuk viselni a szenvedést, a boldogság és a gazdagság időszakában pedig ne váljunk gőgössé. Ivica azt mondta többször is, hogy minél nagyobb a hited, annál többet kapsz. Én pedig azt mondom, minél jobb és szerényebb az ember, annál többet kap.

Semmit sem kérek Öntől, csak azt, hogy legyen nyitott, mert minél nyitottabb, és minél kevésbé terheli a szellemét aggodalmas gondolatokkal, annál erősebben fog hatni ez az erő, amit küldök. Ne csak próbáljon nyitott lenni, hanem legyen nyitott. Ne csak próbáljon jó lenni, hanem legyen is az. És ne csak akkor, amikor hozzám jön, vagy amikor távolból próbál kapcsolatba lépni velem, hanem minden nap. Próbáljon meg minden nap valami jót tenni, mindegy milyen kicsi és jelentéktelen is az Ön szemében. Adjon legalább száraz kenyérmorzsát a madaraknak. Ha valami jót tesz, ne várjon jutalmat érte. A jó tettek megjutalmazásának ideje el fog jönni.

Mindezt azért mondom el, hogy felkészüljön arra, hogy az élet fája alatt megkóstolja a nektárt, hogy kívánsága teljesüljön, és szenvedése enyhüljön. Mert az Ön segítsége nélkül nem tudom odavezetni, Önnek is tennie kell valamit azért, hogy jobb legyen. Mindegy milyen vallású, legyen keresztény, buddhista, muszlim, zsidó, mivel hite csak a jót fogja Önnek tanítani.

Az univerzumban minden egyensúlyban van. Szeretete nem tud befogadni, ha nem áll készen arra, hogy adjon is. Ezt azért mondom el, hogy az élet fája alatt be tudja fogadni a kegyelmet, hogy a kegyelem rajtam keresztül áramolhasson Önre. De mindez csak előkészület, mert ha érett lesz rá, látni fogja, hogy minden magától megoldódik.

Sokat tudok Önnek segíteni, többet, mint amit el tud képzelni, de engednie kell. Legyen jó, tegyen jót, engedje át magán a szeretet felszabadító, édes áramlását, amit Önnek küldök. Ne erőlködjön, egyszerűen csak engedje meg, hogy a legjobb történjen Önnel. És ahogy a Nap visszatükröződik minden vízcseppben, úgy tudja Ön is befogadni azt, amit most, ebben a pillanatban adok…”

A felelősségről és a személyes szabadságról

„Azt, hogy valaki mennyire felelősségteljesen cselekszik, a körülötte történő visszás esetek számából lehet a legjobban megítélni. Azoknak a panaszai, akiknek a gyógyító miatt jelentős anyagi veszteségük lett anélkül, hogy meggyógyultak volna; a vádak, hogy a gyógyító megakadályozta a pácienst abban, hogy elmenjen az orvoshoz, és ezzel az életét veszélyeztette; erőszakos kísérletek arra, hogy a pácienst eltérítsék a hitétől, ami erősen veszélyezteti pszichés stabilitását. Mindezek csalásra és arra utalnak, hogy a segítségre szoruló emberekben kárt tesznek. Ha valaki eljön hozzám, és nem érez jobbulást, és aztán más kezelési-és gyógyító módszereket akar kipróbálni, bűn lenne ebben megakadályozni. Végül is mindenkinek szabadnak kell lennie, hogy azt tehesse, amit akar. A szabadnak lenni ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy bízik a belső hangjában, ami azt, aki nyitott, oda vezeti, ahol neki a legjobb lesz…”

Az emberi szellem erejéről

„Az emberi szellem ereje határtalan, de még távol vagyunk attól, hogy a szellem és a tudomány egy ponton találkozzon. Néhány kivételtől eltekintve a tudomány még mindig indulatos a >>szellem<< és a >>szellemi gyógyítás<< kifejezésekkel szemben. A gyakorlatban sok ember élethelyzetének javulását jegyezték már fel, de mindig van valaki, aki megpróbálja ezeket érvénytelennek minősíteni. Nekem azonban ez nem fontos, nem vágyom elismerésre. Csak nemrégiben kezdtük el dokumentálni a beszámolókat. Senki sem tudja felülmúlni az eredeti erőt, senki sem tudja feltartóztatni a hatalmat, ha az segíteni akar. Ugyanígy nincsen lehetőség aktiválni ezt a hatalmat, ha ő ezt nem akarja. Az embernek egyszerűen át kell adnia magát ennek a hatalomnak, vagy hagynia kell, hogy történjen, aminek történnie kell. Minden az egyén kezében van, mi itt csak új módszerekről gondolkodunk, amivel közelebb hozhatjuk az emberekhez azt a hatalmat, és felkínáljuk nekik minden tudásunkat, hogy segíthessünk neki. Senkit nem szólítunk fel, hogy jöjjön el hozzánk, és senkit nem utasítunk el. Pontosan úgy lesz, ahogyan lennie kell, azok akiknek jönniük kell, jönni is fognak…”