A tejóceán köpülése

Ez a gyönyörű mitikus tanmese lényegében a jóga útja, ahogyan az ember önmagából az alkímia aranyát, a halhatatlan ént előhozza.


  • Az előzmény: a dévák és aszurák ereje megrendült, mert az Özönvízben eltűnt a szóma, a halhatatlanság itala.

    Más szavakkal: Az ellenőrizetlen tudati hullámzások elárasztották az egész lényünket. Úgy is mondhatjuk, hogy az illúzió sötét és kaotikus vizeinek mélyére süllyedt az Átman, az Isteni Szikra. Ennek újbóli kinyeréséért folytatott szellemi küzdelmet szimbolizálja a köpülés nemes művelete. (A tantrában néha a köpülés szót használják a prána és apána keveredését, és a központi energiavezetékbe áramoltatását előidéző gyakorlatra.)


  • Visnu tanácsára nekiláttak az óceán köpülésének. Vaszukit, a kígyókirályt a Mandara hegy köré tekerték és az ő segítségével úgy forgatták, mint egy köpülőrudat. Visnu egy hatalmas teknősbékaként öltött testet, az ő páncéljára állították a hegyet, nehogy a tenger mélyébe fúródjék.

    A cselekmény a dualitás világából indul, jó és rossz, istenek és démonok. A kígyó egyrészt az önös énünket jelöli [ahamkára], ugyanakkor a kundaliní jelképe is egyben. A hegyet értelmezhetjük a fizikai organizmusunk megtestesítőjeként, amely kénytelen-kelletlen kódolva tartalmazza a karmikus tapasztalatainkat. Ámde felfoghatjuk úgy is, hogy ez a bennünk lévő Világhegy [Axis Polaris, Aranyhegy]. Kurma, Visnu inkarnációja jelentheti a hiteles tradíció szilárd talapzatát, amelynek megtartó ereje nélkülözhetetlen a sikerhez.


  • Eget-földet rázó morajlás közepette folyt a művelet, a nagy igyekezettől azonban a vizek mélyén méreg kezdett szivárogni, aminek förtelmes szagától veszélybe került a három világ. Sivát hívták segítségül, aki rögvest ott termett, és kiitta. Felesége, Umá [Parvati] azonnal elszorította Siva torkát, hogy a folyadék ne juthasson lejjebb. Így hát a méreg Siva torkában terült szét, és elszínezte azt. Ezért ábrázolják kék nyakkal, és ezért kapta a Nilakantha [Kéknyakú, vagy Kéktorkú] nevet.

    Kezdetben méreg termelődik, amit el kell távolítani. Vagyis felszínre kerül a tudattalan szennye. Mivel a tudati mérgek akadályozzák a megkülönböztető bölcsesség működését, és zavaros érzelmeket eredményezhetnek, ajánlatos meggátolni, hogy akár a fejbe, akár a szívbe kerüljenek. Ezért látjuk azt a mesében, hogy Parvati elszorítja Siva nyakát. (Nem véletlen, hogy épp Sivát hívják segítségül, hisz Ő a jóga ura. Tehát elengedhetetlen egy hiteles mester segítsége.)


  • Majd minden felforrósodott, a kígyó a démonokra füstöt és lángot okádott, a hegy pedig lángba borult.

    Nagy hő keletkezik, ez a tapasz (szellemi önfegyelem) hevülete, amely egyaránt hoz kellemes és kellemetlen tüneteket.


  • Indra eloltotta ugyan egy záporral, de a fák gyantája, a gyógynövények nedve, és a lények keserve a tengerbe csorgott. Ebből előbb tej keletkezett, abból pedig vaj lett.

    A tej az egyik legszatvikusabb étel, és az elme tiszta állapotára utal. Itt visszaköszön az egyik lényeges alapelv, miszerint a tudati felemelkedés kulcsa a szattva gúna [a jóság, tisztaság természeti kötőereje]. De emlékezzünk rá, hogy milyen fájdalomból született meg a tej. Mennyi mindennek ki kell égnie belőlünk addig.


  • De a nektár még nem készült el, az istenek pedig lankadni kezdtek. Visnu ismét lelket öntött beléjük, és csakhamar értékes ajándékokat vetettek fel a habok:

  1. Földi bőség – egy szurabhi tehén, valamint Varuní, az ivás istennője

  2. Jószerencse – Laksmí istennő

  3. Erő – egy Uccsaihsravasz nevű ló

  4. Bölcsesség – az Airávata nevű elefánt, aki később Indra hordozó állata lett

  5. Szépség – a páridzsáta virág

  6. Mennyei Boldogság – egy apszarasz

  7. Belső hallás – sanka (kagylókürt)

  8. Tisztaság és Áttetszőség – egy kausztubha nevű drágakő

Ezek a gyakorlás gyümölcsei, többek között a jógikus képességek, a sziddhik. A szattva állapotában ugyan már nem vágyunk a világi dolgokra, azok mégis megadatnak nekünk. A megelégedettség, béke, siker, és a jólét maguktól jönnek, és kopogtatnak a jógi ajtaján.


  • Végül megjelent Dhanvantari, az istenek orvosa, az Úr Visnu részleges inkarnációja, kezében a szómát tartalmazó korsóval.

    A cél az AMRIT, az Örök Élet Nektárja. Semmilyen közbülső eredmény nem lehet az Út végállomása. A jógában a természetfeletti képességek megszerzésére irányuló gyakorlást kifejezetten öncélúnak bélyegzik, és hátráltató tényezőnek tartják. Egyetlen jóginak, vagy szentnek sem célja a mágikus erők birtoklása, ezek legfeljebb kísérők az ösvényen.