Történelmi kezdetek    

A szikh vallás szegletkövét Guru Nanak, Kabír egyik kortársa fektette le a tizenhatodik században. Olyan ember volt, akit a valaha élt legnagyobb misztikusok közt tartanak számon. Bár születésénél fogva hindu, sokat magába szívott a muszlim hagyományból és kultúrából, valamint ismerte mindkét vallás teológiáját. Guru Nanak, mint minden hagyomány és nemzet nagy tanítója, különleges életet élt már a kezdetektől. Számos csodás esemény történt körülötte, amiket életrajzírói megemlítenek. Már gyermekkorában voltak hindu és muszlim barátai is, és őszinte érdeklődéssel kutatta az élet értelmét. Őket és tanárait is meghökkentette nyelvtudásával, hiszen a szanszkrit és a perzsa mellett más nyelveket is ismert. 13 éves korában részt vett a hagyományos hindu szent fonal ceremónián. Családjának és jelenlévő barátainak azonban csalódást okozott, hiszen nem fogadta el a hindu paptól a gyapjúfonalat. A következőt énekelte:

„Kegyelem legyen a gyapjú, elégedettség a fonal,

Mértékletesség a bog, és igazság a fodor.

Ó pap! Ha van neked ilyen fonalad, akaszd rám.

Nem fog elkopni, nem lesz foltos, nem ég el, és nem vész el.

Nanak azt mondja, áldottak azok, akik ilyen fonalat viselnek.”

Szülei igyekeztek Őt gyakorlatias dolgokra nevelni. Foglalkoztatták pásztorként, próbáltak belőle kereskedőt faragni, édesapja még ki is házasította a fiát, hátha így elterelheti a misztikus irányultságtól, de minden hasztalannak bizonyult. Egy reggelen jelentőségteljes élmény érte. Szokása szerint lement a Ravi-folyóhoz, meditáció előtti szertartásos tisztálkodását elvégezni. Miután megmosakodott és elvonult egy magányos helyre, olyan mélyen elmerült a Szent Fényben, hogy a családja és ismerősei már azt hitték, belefulladt a folyóba, így meglepődtek, mikor is három nap és éjszaka múltán újra megjelent. Teljesen megváltozott, szemei isteni fényt sugároztak, és az arca ragyogott.  Révületben maradt, és egy szót sem szólt. Feladta munkáját, és az összes tulajdonát szétosztotta a szegények között. Némaságát követő első szavait rímbe foglalta, ez az az ősi mantra, mely a szikh szentírás fejezeteit nyitja. Ennek a Jap Ji [ejtsd: Dzsap Dzsi] nevű megrázó erejű gyökér-mantrának a központi eszméje, hogy az egész világ az egyetlen fényből, az Egyetlen Igaz Létezőből teremtetett.

„Ó, Egyetlen Univerzális Teremtő Isten, 

A Te Neved a Valóság,

Személyessé vált alkotó Lény vagy,

Félelem nélküli,

Gyűlölködés nélküli,

Az időtlen Egy képe,

Születésen túli,

Önmagad által létező,

Aki a Guru kegyelmi ajándékaként nyilvánul meg számunkra.”

Ezen élménye után Nanak nem tudta többé elviselni a családi életet és egy hosszú útra indult Nyugatra, ami a muszlim világon keresztül, Bagdadon, Mekkán át egészen Kairóig vitte. Végül hazatért és ott is maradt egy időre, amíg úrrá nem lett rajta a késztetés, hogy ismét útra keljen és terjessze üzenetét a Fényről és Szeretetről. Ez a késztetés még háromszor ismétlődött életében, minden alkalommal egy meghatározott irányban haladva. Tehát elsőként Nyugatra ment, a másodszor az indiai szubkontinensre déli területeire, egészen Sri Lankáig. A harmadik útja során Keletre tartott egészen Burmáig, negyedszerre pedig északnak a Himalája hegyeibe. Utazásai során megismerte az akkori világ szinte összes spirituális irányzatát, végül visszatért születésének helyére, Pandzsáb tartományba, és egy, a követői által vásárolt „Kartarpur”-nak [A Teremtő Városa] nevezett területen telepedett le családjával és tanítványaival. Itt megalkotta saját metafizikai rendszerét. Nanak egész élete tanításainak élő prezentációja volt, miszerint minden ember lényegileg egyenlő. Környezetében feloldódtak a faji és kasztbeli különbségek, egyaránt vonzódtak hozzá hindu és muszlim hitű emberek. 

A WAHEGURU mantra értelmezésével szeretnék egy ízelítőt adni abból, hogy milyen magas szinten alkalmazzák a szent igék hagyományát. A jógi hagyomány értelmezése szerint „Gu” jelentése sötétség, „Ru” pedig a világosság. A Guru tehát az a lény, aki a szellemi sötétségből kivezet bennünket. Wahe az extázis kinyilvánítása. Ram Das jelentése „Isten szolgája”. A „Ram” szó a szikh vallásban két utalást hordoz, utal a tíz alapító egyikére (Ram Das Guru), és utal az egyetlen eredeti Gurura (Rama), akinek a lelke született újjá a tíz guruban. A guru: a mester, a tanító. Ram(a) az ősguru, aki Visnu egyik megtestesülése – istenember. Úgy tartják, hogy ez a mantra az alázat és kegyelem szellemében meghívja Guru Ram Das birodalmát, annak a spirituális vezérlő fényével és védelmező kegyelmével együtt. Összeköti a végtelen megtapasztalását a végessel, ezáltal kiszabadít a veszélyes és embert próbáló helyzetekből. 

A mantra első része, Guru Guru Wahe Guru, egy nirgun (minőségek feletti) mantra. Aki csak a végtelent rezgeti, annak nincs véges része. Kivetíti az elmét a Végtelenre, a tudás és extázis forrására. A második rész, Guru Ram Das Guru, egy szagun (formát öltött, minőségekkel bíró) mantra. Alkalmazása mélyen gyógyít és megemel, ezért nevezik csoda mantrának. A csoda erejét viszi bele az életünkbe. A mantra gyakorlása nem hoz semmi olyasmit, amivel nem rendelkezünk, csupán megnyit a bennünk lévő lehetőségek folyamatos jelenlétére és kegyelmére. Behangolja az idegeket, a tudatosságunkat és az energiánkat a semlegesség és kedvesség ama terére, amelyet Guru Ram Das - a nagy gyógyító, tanító és szent- testesített meg. (Guru Ram Das alapította a mai Amritszárt, és a Harmandir Sahib, ismertebb nevén az Aranytemplom építését is Ő kezdte el.)

A Guru a bölcsesség. Minden tudatlanságot vagy akadályt átalakít fénnyé. A „Guru” szó önmagában ötször elismételve hozza létre a mantra egy körét. Az első „Guru” a személyes bölcsességed érzete – a lelkünk suttogása. A második „Guru” kiterjeszti önmagunk érzékelését a tapasztalatokra, kapcsolatokra és a cselekedetekre. A „Wahe Guru” kiterjeszti az Ént a Végtelenre, a személyes tudásodon túlra. Megnyitja a szívet az elmén túlra a Létezés és szellem magjáig. Az öröm, a megadás és az erő elválaszthatatlanok ezen a helyen. A „Guru” következő ismétlése a Létezés és bölcsesség hatalmas kiterjedését visszaviszi a testbe, az elmébe és a pillanatba. „Ram” a Teremtő és a formát öltött Létezés, a személyes megtestesülés végtelen ereje. A „Das” ennek az energiának az áramlása ebben a földi pillanatban. Az utolsó „Guru” beteljesíti a bölcsesség megtestesülését és vezérel minden lépésen az intuíció, a kegyelem és a körülmények által. Az egész ciklust Yogi Bhajan úgy írta le, mint, ami „elvezet a Végtelenig és vissza”. A mantrát egy visszatükröző ciklusnak hívják. Elindul a szívtől a Végtelenig, és a végtelentől a szívig.

... és ez még csupán az első fele volt, ugyanis ebben az előadásban a Waheguru mantrához kapcsolták az ún.