A szikh tradíció

ÖRÖKZÖLD HAJTÁSAI

Indiában a szúfizmus szinte az iszlám terjeszkedésével együtt jelent meg. Amilyen lángoló és összebékíthetetlen ellentét feszül mind a mai napig a hinduk és a muszlimok között a vallások külsődleges rétegében, akkora az összhang és a barátság a két rendszer belső síkján. Bharata földjén már a 12-13. században érezhető volt Allah szellemi rózsakertjének átható illata. Akbár császár idejében azonban különösen erős szúfi bázis épült ki, mert minden mogulok legnagyobbika a csiszti rend fejét választotta mesteréül. Ilyen környezetben, a hindu és az iszlám misztika metszéspontjában született az egységesítő irányzatok egyik koronaékköve, a szikh tradíció. Ötvözte a klasszikus utak erkölcsi alapjait, a náda-jóga mantrikus eszköztárát, a belső hangok hallgatásának gyakorlatát, a devocionális dalok éneklését, a guru-bhaktit, és a harmadik szem ébresztése révén feltáruló fényjelenségek szemlélésének metódusát. De nem csupán technikai értelemben vett fúziót valósított meg, hanem filozófiai uniót is. Megtaláljuk benne a buddhista könyörületet, a hinduk színes képi világát és mesés tanítási módszereit, a keresztények felebaráti attitűdjét, az iszlám megingathatatlan monoteista alapállását, valamint a szúfik izzó istenszeretetét és elragadtatottságát. Ez az ökumenikus keretrendszer leginkább az alapítók személyének tudható be.

Történelmi kezdetek

A szikh vallás szegletkövét Guru Nanak, Kabír egyik kortársa fektette le a tizenhatodik században. Olyan ember volt, akit a valaha élt legnagyobb misztikusok közt tartanak számon. Bár születésénél fogva hindu, sokat magába szívott a muszlim hagyományból és kultúrából, valamint ismerte mindkét vallás teológiáját. Guru Nanak, mint minden hagyomány és nemzet nagy tanítója, különleges életet élt már a kezdetektől. Számos csodás esemény történt körülötte, amiket életrajzírói megemlítenek. Már gyermekkorában voltak hindu és muszlim barátai is, és őszinte érdeklődéssel kutatta az élet értelmét. Őket és tanárait is meghökkentette nyelvtudásával, hiszen a szanszkrit és a perzsa mellett más nyelveket is ismert. 13 éves korában részt vett a hagyományos hindu szent fonal ceremónián. Családjának és jelenlévő barátainak azonban csalódást okozott, hiszen nem fogadta el a hindu paptól a gyapjúfonalat. A következőt énekelte:

„Kegyelem legyen a gyapjú, elégedettség a fonal,

Mértékletesség a bog, és igazság a fodor.

Ó pap! Ha van neked ilyen fonalad, akaszd rám.

Nem fog elkopni, nem lesz foltos, nem ég el, és nem vész el.

Nanak azt mondja, áldottak azok, akik ilyen fonalat viselnek.”

Szülei igyekeztek Őt gyakorlatias dolgokra nevelni. Foglalkoztatták pásztorként, próbáltak belőle kereskedőt faragni, édesapja még ki is házasította a fiát, hátha így elterelheti a misztikus irányultságtól, de minden hasztalannak bizonyult. Egy reggelen jelentőségteljes élmény érte. Szokása szerint lement a Ravi-folyóhoz, meditáció előtti szertartásos tisztálkodását elvégezni. Miután megmosakodott és elvonult egy magányos helyre, olyan mélyen elmerült a Szent Fényben, hogy a családja és ismerősei már azt hitték, belefulladt a folyóba, így meglepődtek, mikor is három nap és éjszaka múltán újra megjelent. Teljesen megváltozott, szemei isteni fényt sugároztak, és az arca ragyogott. Révületben maradt, és egy szót sem szólt. Feladta munkáját, és az összes tulajdonát szétosztotta a szegények között. Némaságát követő első szavait rímbe foglalta, ez az az ősi mantra, mely a szikh szentírás fejezeteit nyitja. Ennek a Jap Ji [ejtsd: Dzsap Dzsi] nevű megrázó erejű gyökér-mantrának a központi eszméje, hogy az egész világ az egyetlen fényből, az Egyetlen Igaz Létezőből teremtetett.

„Ó, Egyetlen Univerzális Teremtő Isten,

A Te Neved a Valóság,

Személyessé vált alkotó Lény vagy,

Félelem nélküli,

Gyűlölködés nélküli,

Az időtlen Egy képe,

Születésen túli,

Önmagad által létező,

Aki a Guru kegyelmi ajándékaként nyilvánul meg számunkra.”

Ezen élménye után Nanak nem tudta többé elviselni a családi életet és egy hosszú útra indult Nyugatra, ami a muszlim világon keresztül, Bagdadon, Mekkán át egészen Kairóig vitte. Végül hazatért és ott is maradt egy időre, amíg úrrá nem lett rajta a késztetés, hogy ismét útra keljen és terjessze üzenetét a Fényről és Szeretetről. Ez a késztetés még háromszor ismétlődött életében, minden alkalommal egy meghatározott irányban haladva. Tehát elsőként Nyugatra ment, a másodszor az indiai szubkontinensre déli területeire, egészen Sri Lankáig. A harmadik útja során Keletre tartott egészen Burmáig, negyedszerre pedig északnak a Himalája hegyeibe. Utazásai során megismerte az akkori világ szinte összes spirituális irányzatát, végül visszatért születésének helyére, Pandzsáb tartományba, és egy, a követői által vásárolt „Kartarpur”-nak [A Teremtő Városa] nevezett területen telepedett le családjával és tanítványaival. Itt megalkotta saját metafizikai rendszerét. Nanak egész élete tanításainak élő prezentációja volt, miszerint minden ember lényegileg egyenlő. Környezetében feloldódtak a faji és kasztbeli különbségek, egyaránt vonzódtak hozzá hindu és muszlim hitű emberek.

A másik kiemelkedő mester Ram Das [fon. Rám Dász], aki a Nagy Akbar mogul sah adományozott területen lévő tavat kiszélesítette, és Ő nevezte el a Halhatatlanság Nektár-tavának [Amritszár]. Utóda, Guru Arjan [fon. Ardzsán] az előző mesterek tanításaiból egybeszerkesztette az Adi Grant-ot, a szikhek szentírását, és Amritszárban lerakta a Harmandir - közismertebb nevén az Arany Templom - alapjait. A negyedik mérföldkő Guru Gobind Singh, a szikhek oroszlánja, aki a közösséget a kard keresztségében részeltette és nemzetté formálta. Személyében egybeolvadt a spirituális mester és a hadvezér, aki honvédő háborút vívott a mogul császár ellen.

Sajnos a szekularizáció betegsége itt is felütötte a fejét, az idők folyamán a külsőségek váltak dominánssá, előtérbe került a vallási türelmetlenség, a valaha egységes tábor számos felekezetre szakadt, a meditáció gyakorlata pedig háttérbe szorult. Léteznek azonban a szikh hagyománynak is ezoterikus túlélő vonalai, ezek közül az egyik a Sant Mat (Szentek Ösvénye). Gazdag túlvilágképe a krija jóga mestereihez hasonlóan részletes leírást ad a magasabb dimenziók jellemzőiről: George Arnsby Jones - A lélek útja a Sant Mat [fon. Szant Mat] tanítása szerint

Ahogy ezen az ösvényen mondják, létezik szent ember, szent mester, és nagy szent mester. Bizony nem véletlenül nevezik ezt az utat a szentek ösvényének. Csupán az elmúlt évszázadból sok neves mestert lehetne megnevezni, az általam most kiragadottak köre korántsem fedi le a teljes kínálatot. A magyarországi kapcsolódási pontok közül pedig kizárólag azokat említem, akiket - illetőleg amit - jó szívvel merek ajánlani.

Sirio Carrapa

1952. május 12-én született Borgagne-ban, Olaszország legdélebbi, Puglia nevű tartományában. Első spirituális ébredése 19 évesen történt, amelyet követően intenzív meditációs gyakorlásba kezdett. Az őt ért élmény hatására 1973 tavaszán Indiába utazott, hogy megkeresse azt a mestert, aki belső utazásában vezetője lehetne. Ugyanezen év április 25-én beavatást kapott a Kirpal Singh mestertől, majd az Indiából való hazatérés után két éven át a meditáció folyamatos gyakorlásának szentelte életét.

Kirpal Singh mesterről röviden:

Több, mint húsz évig ült a mestere lábnál, mielőtt elkezdte volna saját misszióját. Valódi szellemóriásként nyugaton is hírnévre tett szert. 1962-ben spirituális és humanitárius munkájáért tagjai sorába emelte a Máltai Lovagrend. Ő az első nem keresztény a történelem során, aki ebben a kitüntetésben részesült. Ebből az alkalomból Nehru miniszterelnök is hívatta, hogy személyesen gratuláljon neki. A Mester a későbbi miniszterelnököket, Shastrit és Indira Gandhit is segítette tanácsokkal, ők pedig viszonzásképpen részt vettek a Mester által vezetett különféle konferenciákon. 1957-től 1971-ig a Vallások Világszövetségének konferenciáin elnökölt. Három világ körüli utat tett, vallási vezetőkkel, és neves közéleti személyiségekkel tárgyalt, találkozott VI. Pál pápával, a Görögkeleti Egyház pátriárkájával, valamint európai uralkodócsaládok és politikai szervezetek különböző rangú tagjaival. Küldetésének utolsó csúcspontja az Emberiség Egysége Konferencia volt, halála előtt hét hónappal. A konferencián kétezer küldött vett részt - vallási és politikai vezetők Indiából és a világ minden tájáról - és körülbelül ötvenezer néző. 1974 augusztus 1-én beszédet tartott az indiai Parlamentben a képviselők kérésére. Először fordult elő, hogy egy szellemi vezető erre felkérést kapott. Földi pályafutásának befejeztével több ágra szakadt az átadási vonal.

Kirpal Singh mester halála után Sirio annak egyik utódjához, Ajaib Singh-hez [fon. Adzsaib Szing] csatlakozott, akinek 1977-ben olaszországi képviselője lett. 1979-ben alapította a Sant Bani Ashramot Toszkánában, egy Ribolla nevű településen. Ezt a helyet Ajaib Singh három alkalommal látogatta meg, 1980-ban, 1984-ben és 1989-ben. Sirio mester rengeteg elvonuláson vett részt Indiában, Európában, és az Egyesült Államokban. 1973 és 2001 között huszonnyolcszor tért vissza Indiába. Érdekes tény, hogy saját mesteri működésének megkezdését épp egy magyarországi meghívás vezette be. Jelenleg több országban ténykedik; Magyarországon, Németországban, Angliában, az Egyesült Államokban, valamint Erdélyben tart nyilvános előadásokat és meditációs programokat.

Hivatalos weboldala: www.siriosatsang.com

A tanítványok beszámolói hallhatóak ebben a kisfilmben (csupán angol felirat létezik)

Ram Singh

Sorsvonala több ponton is egyezést mutat Sirio Carrapáéval. Mindketten fiatalon találkoztak első mesterükkel, akivel csak nagyon rövid ideig lehettek együtt. A mesterük távozása után Ajaib Singh védőszárnyai alatt folytatták szellemi utazásukat. Ugyancsak közös vonás, hogy megbízást kaptak egy asram létrehozására. Végül pedig hosszas és alapos előkészületi munka után kezdték csak el saját mesteri ténykedésüket. Ram Singh rövid életrajza

De ki kell térnünk az Ő mesterére is, aki Kirpal Singhez hasonlóan egy spirituális géniusz volt. Baba Somanath [fon. Szómanat] Dél-Indiában tett szert nagy elismerésre és hírnévre. Közzéteszem az egyik himnuszát, amelyben tömören felvázolja Surat Shabd [fon. Szúrat Sabd] jóga gyakorlatának lényegét. Ugyanakkor lírai formában festi le azokat a belső síkokat, amelyekről Arnsby Jones [lásd feljebb] prózai leírást adott.

Tera Naam Rasamullah Ji

„A Te Neved nektár azok számára, akik megízlelték azt. (Refrén)

Zárd el a test kilenc nyílását és figyelj a tizedikre. Ellenőrizd az elmét és az érzékeket.

A nem-megpendített Hang felülről jön, belső hallásoddal figyelj erre a finom Hangáramra.

Mélyülj el a két szemed közti központban.

Ismételd a Guru mantráját belső el nem felejtettséggel, az elmét és a tudatot tedd békéssé belső koncentrációval. Akkor hallani fogod a felcsendülő Hangot.

Az ezerlevelű lótuszból a lélek felemelkedik a Három Kiválóság régiójába. Az Égi Térben a Lélek elmélyül az Űrben. A Nagy Űrből átlép a Forgó Örvénybe.

Ez után a Lélek Igazi Otthona, majd a Láthatatlan és Felmérhetetlen síkok következnek.

A spirituális utazás utolsó állomásán a Lélek megtér Urához. Somanath, a szolga ebbe az állapotba olvadt bele.”

A „szikh kundalini jóga”

Külön kitérőt érdemel a Yogi Bhajan [fon. Jógi Badzsán] által tanított rendszer, hiszen a szikh hagyományt egészen zseniális módon kiegészítette a kundalini jóga eszköztárával (ászana, pránajáma, mudrá). Munkásságáról sok helyütt lehet olvasni.
[Mintegy mellékesen jegyzem meg, hogy tudomásom van a vele kapcsolatos vádakról, úgymond a mester sötét oldaláról, beleértve a hatalmi kontrollt, és a szexuális visszaéléseket is. Ugyanakkor nem tekintem tisztemnek, hogy kívülállóként állást merjek foglalni, vagy bármiféle minősítést fogalmazzak meg.] Itt és most arra törekszem, hogy magára a tanításra, és a gyakorlatok hatékonyságára hívjam fel a figyelmet.

Guru Guru Wahe Guru mantra egy SatNam Fesztivál záróakkordjaként

A WAHEGURU mantra értelmezésével szeretnék egy ízelítőt adni abból, hogy milyen magas szinten alkalmazzák a szent igék hagyományát. A jógi hagyomány értelmezése szerint Gu jelentése sötétség, Ru pedig a világosság. A Guru tehát az a lény, aki a szellemi sötétségből kivezet bennünket. Wahe az extázis kinyilvánítása. Ram Das jelentése „Isten szolgája”. A Ram szó a szikh vallásban két utalást hordoz, utal a tíz alapító egyikére (Ram Das Guru), és utal az egyetlen eredeti Gurura (Rama), akinek a lelke született újjá a tíz guruban. A guru: a mester, a tanító. Ram(a) az ősguru, aki Visnu egyik megtestesülése – istenember. Úgy tartják, hogy ez a mantra az alázat és kegyelem szellemében meghívja Guru Ram Das birodalmát, annak a spirituális vezérlő fényével és védelmező kegyelmével együtt. Összeköti a végtelen megtapasztalását a végessel, ezáltal kiszabadít a veszélyes és embert próbáló helyzetekből.

A mantra első része, Guru Guru Wahe Guru, egy nirgun (minőségek feletti) mantra. Aki csak a végtelent rezgeti, annak nincs véges része. Kivetíti az elmét a Végtelenre, a tudás és extázis forrására. A második rész, Guru Ram Das Guru, egy szagun (formát öltött, minőségekkel bíró) mantra. Alkalmazása mélyen gyógyít és megemel, ezért nevezik csoda mantrának. A csoda erejét viszi bele az életünkbe. A mantra gyakorlása nem hoz semmi olyasmit, amivel nem rendelkezünk, csupán megnyit a bennünk lévő lehetőségek folyamatos jelenlétére és kegyelmére. Behangolja az idegeket, a tudatosságunkat és az energiánkat a semlegesség és kedvesség ama terére, amelyet Guru Ram Das - a nagy gyógyító, tanító és szent- testesített meg. (Guru Ram Das alapította a mai Amritszárt, és a Harmandir Sahib, ismertebb nevén az Aranytemplom építését is Ő kezdte el.)

A Guru a bölcsesség. Minden tudatlanságot vagy akadályt átalakít fénnyé. A „Guru” szó önmagában ötször elismételve hozza létre a mantra egy körét. Az első „Guru” a személyes bölcsességed érzete – a lelkünk suttogása. A második „Guru” kiterjeszti önmagunk érzékelését a tapasztalatokra, kapcsolatokra és a cselekedetekre. A „Wahe Guru” kiterjeszti az Ént a Végtelenre, a személyes tudásodon túlra. Megnyitja a szívet az elmén túlra a Létezés és szellem magjáig. Az öröm, a megadás és az erő elválaszthatatlanok ezen a helyen. A „Guru” következő ismétlése a Létezés és bölcsesség hatalmas kiterjedését visszaviszi a testbe, az elmébe és a pillanatba. „Ram” a Teremtő és a formát öltött Létezés, a személyes megtestesülés végtelen ereje. A „Das” ennek az energiának az áramlása ebben a földi pillanatban. Az utolsó „Guru” beteljesíti a bölcsesség megtestesülését és vezérel minden lépésen az intuíció, a kegyelem és a körülmények által. Az egész ciklust Yogi Bhajan úgy írta le, mint, ami „elvezet a Végtelenig és vissza”. A mantrát egy visszatükröző ciklusnak hívják. Elindul a szívtől a Végtelenig, és a végtelentől a szívig.

... és ez még csupán az első fele volt, ugyanis ebben az előadásban a Waheguru mantrához kapcsolták az ún.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.