A mantra

JELENTŐSÉGE A SPIRITUÁLIS ÚTON

A védikus korszak bölcseinek megállapítása szerint: „Náda Rúpa Parabrahma”, tehát az Úr őseredeti formája, a teremtés alapprincípiuma a hang, vagy modern fogalmakkal, a rezgés. Evangéliumi szóhasználattal: „Kezdetben vala az Ige.”

A könnyebb és gyorsabb olvashatóság kedvéért ennek a témakörnek egy rövidített, vázlatos, képi változatát is felkínálom.

Egyetemes rezgés

A kvantumfizika ugrásszerű fejlődése már eddig is sok meglepetést okozott (és bizonyára még fog is), de az tény, hogy az anyagelvű szemlélet alól végleg kirúgta a sámlit. Ha eddig bárki is megkérdőjelezte a metafizika hármas felosztásának hitelességét [szellem-lélek-test], és azt, hogy ezeknek létezik egy leírhatatlan és felfoghatatlan forrása, akkor most kénytelen meghajolni, mert a kutatók a fejlett technológiai eszközökkel végzett kísérletek révén ugyanide jutottak el. Csak itt a fogalmak különböznek. A fizikai triumvirátust úgy hívjuk, hogy információ-energia-anyag. Nagyjából ezen irányelvek mentén érdemes közelíteni a mantra megértéséhez is. A hang lényegét a szanszkritban szphótának hívják. Betű szerinti jelentésében „kitörés”, az „energia robbanása”, vagyis ez az a folyamat, amikor az Univerzális Tudatból kiáradnak a hangok. Az Átman tiszta szellemiségéből a belső hangokig [náda], innen pedig ezek durva megjelenési formájáig, amely az ember által artikulált hang [vács]. Tehát itt is nyomon követhető az információ-energia-anyag teremtési sorozat.

Megkísérlem ezt a klasszikus zene világán keresztül érzékeltetni. Tudjuk, hogy egy szimfónia nem pusztán hangjegyek sorozata, és a kotta nem képes közvetíteni azt az élményt, amit a hangversenyteremben élhetünk át. A dallam egy belső rezgésből keletkezett, méghozzá egy zeneileg képzett, intuitív művészemberen, mint közvetítőn keresztül. A belső fülével hallja a nádát, és ezt képes külsődleges hangokká konvertálni. Éppígy képesek a jógik és a bölcsek e belső rezgéseket auditív hangok öntőformáiba rendezni. A bensőjükben hallják ezt, mert ez az Örök Szó, amely ott rezeg minden élő sejtben. Ahogyan mi emvóberek az intuíciót követően a sugallat teljes információtartalmát átfogóan végiggondoljuk, és a racionális elme segítségével logikai sorrendbe tesszük, éppúgy alakul át a náda is mantrikus formulává a bölcsek, és látnokok révén. A legtöbb mag-hangnak nincs szokványos szótári alakja. A mag-hangok a mantrák sűrített erejét tartalmazzák, céljukat tekintve pedig a Legfelsőbb Tudattal való kapcsolat létrehívói. Összhangban vannak az elme bizonyos erőivel, képességeivel, jellemzőivel. Nem túlzás azt állítani, hogy a mantrák a tudat ászanái.

Ahogyan egyetlen Brahman és egyetlen Hang-alapelv létezik, így csupán egyetlen alapige létezik: a VAN. A többi ige már az osztódás és módosulás folyománya. Tehát a nyelv és a létünk ugyanabból a forrásból fakad. Úgy is mondják, hogy az Ige nem a szakrális világgal való kommunikáció eszköze, hanem maga az Abszolút Igazság. Az Isteni Ige olyan, mint a Nap, hiszen a Tudat Elsődleges Fénye mindig ragyog, csupán az elménk köde miatt nem látható. A szentek, risik és a jógik a bensőjükben hallják ezt, mert ez az Örök Szó, amely ott rezeg minden élő sejtben. Így hát a Teremtő Ige a visszatérés záloga is egyben. A sokszerűségtől (a töredékes beszédtől) az Egységet képviselő Szó-alapelvhez. Számos spirituális hagyomány (védikus, bibliai, talmudista) úgy tartja, hogy az Isteni Hang [náda] és Fény [bindu] egymástól elválaszthatatlan áramlása a Tiszta Tudatosságból ered. Ebből következik, hogy látás és hallás a belső síkokon kölcsönösen feltételezik egymást. Ezért szembesülünk azzal a nyelvi paradoxonnal, hogy azt a személyt, aki a Szent Igét hallja, risinek, vagyis Látónak nevezik. Mivel a hang és a forma elválaszthatatlan, ezért a mantrákat gyakran ráírják a geometriai ábrákra [jantra], valamint az istenségek szobra [múrti] előtt bemutatott áldozat is olykor mantrikus gyakorlással jár együtt. A mantra útja ezért egyenrangú a jantrák, mandalák, múrtik alakjában megtestesült isteni fénnyel. Utóbbiak a mantra vizuális formáiként értelmezendők. Azok tehát, akik ezt bálványimádásnak minősítik, valami alapvető dolgot nem értettek meg. Úgy is szokták mondani, hogy amennyiben a mantra az istenség lelke, akkor a jantra minden bizonnyal a teste.

A mantra működésének alapelve

Indiában azt a személyt, akinek mantrája van, Mantrinak hívják. A király első miniszterét pedig régen a Legfőbb Mantraőrző [Pradhána-Mantri] névvel illették. A „man” szótőből származik a Manu, az emberiség ősatyjának neve. Lényegében Ő volt az indiai Noé, akinek az utódait nevezik úgy, hogy Manusja, vagyis ember. Vagyis magasrendű gondolkodásra képes lény. A szanszkrit „man” szógyök annyit jelent, hogy elme vagy gondolkodás, a „tra”, mint képző pedig úgy értelmezendő, mint eszköz, szerszám. Tehát az alap jelentés szerint a „a gondolat eszköze”. A jógikus hagyomány képviselőinek azonban megvan a saját értelmezési metódusa, amely olykor bizony köszönőviszonyban sincs a lingvisztikával. Létezik tehát egy másik - nyelvtanilag nem annyira pontos - jelentés, ahol a képzőt igének tekintik. A későbbi, tantrikus hagyományban ezért a trajáté szót úgy úgy fordítják, hogy „felszabadít”. Így a mantra olyan valami, ami a kötelékek alól való felszabadulást hozza el nekünk. A szó jelentése tehát azt sugallja, hogy segítségével elszakítjuk, elvágjuk magunkat az elme torz képeitől, felszabadítjuk magunkat a tudattalan automatizmus alól. Ahogyan a Jézus-ima esetében is, amelynek módszeres végzése az Áthosz-hegy kolostoraiban alakult ki, és amiről azt tartják, hogy megtisztítja a szívet, megvéd az elme fantáziálásaitól, és megszabadít minden egyéb gondolattól. Vagy a szúfik megfogalmazásában: „Ahogyan az anyagi világban létezik eszköz a rozsda eltávolítására, éppúgy a szív csiszolására Allah nevének invokációja szolgál.”

A gyakorlás során a mantra szinte járatot váj magának a mélytudatban. A memóriabank feltöltődik a mantrával, ennek eredményeképpen évről-évre egyre kevesebb zavaró gondolat merül fel a meditációban. Mint amikor a folyam vizét öntözőcsatornán át a termőföldre vezetjük. Itt pedig a magasabb tudatosság hullámait vezetjük a hétköznapibb énünkhöz.

A mantra lényege éppen abban áll, hogy az elme egyik alapvető tulajdonságát aknázza ki. Mégpedig azt, hogy folyton mozog, mindig pörget valamilyen gondolatot. Óriási előnye, hogy szinte bárhol és bármikor ismételhetjük magunkban. Az ismétlés olyan, mint egy tudati imamalom. A gondolatfolyam pedig olyan, mint a hegyi patak. Az anyagi világban egyetlen vízikerék a hozzákapcsolt mechanikus szerkezetek sokaságát képes áttételek útján működtetni. Ugyanígy a szüntelenül ismételt mantra a gyakorló számtalan szunnyadó képességét bírhatja mozgásra.

A Himalájai Jógahagyományban úgy mondják, hogy a mantra gyakorlásának négy fokozata létezik. Az első a mantra kiejtett formája, a vaikhari. A következő a gondolat erejének formájában megnyilvánuló mantra, a madhjama. A következő a pashjanti, ami egy elmélyült tudatosságot és jelenlétet takar. Lelki hangként is szokták említeni. A mantra legcsendesebb és legtisztább transzcendens alakja a paranáda. A mantrák ezen a legszubtilisebb szinten tárultak fel a Maharisiknek. Azok az emberek tehát, akik azt állítják, hogy bármilyen szót, vagy kifejezést lehet mantraként alkalmazni, nemhogy tapasztalati tudással nem rendelkeznek a témában, de még intellektuálisan sem folytattak kellően elmélyült kutatást.

Mindezt megérthetjük Maharisi Mahesh jógi, a Transzcendentális Meditáció alapítójának hasonlata által is. A tudatosság egész tartománya olyan, mint az óceán, amely kristálytiszta, áttetsző és nyugodt, amíg a különböző tudati módosulások meg nem zavarják. A felszínen akár vihar is tombolhat, több méteres hullámok csapkodhatnak, de az óceán mélye mindig nyugodt, és rezzenéstelen. A mantra a búvárhajó, amellyel lemerülhetünk a tudat legcsendesebb régióiba. Jómagam egyéni-és csoportos foglalkozás keretében igyekszem ebből ízelítőt adni.

A mantra hatalma

A mantra nem csupán hangrezgés, hanem sugárzó energia, ami egy sajátos gondolati áram megindítása révén áthangolja az ember mentalitását. A mantrák misztikus ereje [mantra-shakti] abban rejlik, hogy - a rezonancia-elv alapján - a mantra hangzásán keresztül lehetséges kapcsolatot teremteni az adott létsíkkal, tudati dimenzióval (világszférával). A mantra nem egy közönséges szó. Rendelkeznie kell azzal a minőséggel, amelyik a gyakorló tudatossági és energiaszintjét emelni képes. A mantra egy spirituális erővel töltött hang, amely gyógyítja és táplálja a tudatot. A fizika nyelvén úgy is mondhatnánk, hogy ezek a szótagok pszichés kvantumok. Első lépésben tisztítja a személyiséget, fejleszti az intelligenciát [buddhi] és előhívja a tiszta intuíciót. A haladó fokozatokon felébreszti a különleges képességeket [sziddhi], végül pedig elégeti a karma utolsó hordalékait is, szélesre tárva a felszabadulás ajtaját.

De ez egy hosszú folyamat. Az elme egy sokszorosan összetett mező. Minimum szükséges megkülönböztetnünk egy alsó-és egy felső manaszt. Az alsót tekinthetjük a reaktív elmének, amely gépiesen reagál a tudattalan késztetések, megszokások, programok alapján. A felső pedig az elmének egy olyan magasabb frekvencián működő regisztere, amelyik az összpontosítást, és a szellemi elmélyülést segíti. Kvázi a spirituális fejlődés motorja. Ezért mondják a spirituális mesterek, hogy az elme egy kétélű kard. éppúgy a pokolba taszíthat, ahogyan a mennybe emelhet. Úgy is mondhatjuk, hogy csapnivaló gazda, de elsőrendű szolga.

Egy indiai szent, a mesteréhez írt himnuszában így említi ezt:

„Kirpal csak azt az üzenetet hagyta ránk, és még a szél is erre tanít minket;

Ha jártodban-keltedben végzed az ismétlést, a végcél magától jön el hozzád.”

Mindazonáltal az erőfeszítés nélküli ismétlésig, az adzsapa dzsapa bekövetkezéséig sok lépcsőfokot kell megmászni. A mantra egy sokrétű kegyelmi energiacsomag, amelyet fokozatosan kell kibontanunk. A tantrikák szerint a mantra finomításának tizenhat szintje ismeretes, amelyek mindegyike az előzőnél tízszer erősebb. Azon időegység alatt, amíg egy kezdő egyszer elismétli a mantrát az elméjében, egy gyakorlott jógi egy mélyebb szinten 512-szer képes recitálni azt.

A mantra tudománya nem annyira az írott könyvekben, hanem a mester-tanítvány viszony ősrégi hagyományában van. Ezért amiről mindenképpen szólni szükséges, az a guru-mantra. Itt arról van szó, hogy egy mestervonal generációkon át alkalmazta ugyanazt a hangsort a meditációs gyakorlataiban. Ezáltal egy egészen különleges töltést nyer, így a mester a beavatás során aktiválni képes a tanítvány fénytestét. Mert még a mantrával kapcsolatban is igaz, hogy ha messzire szeretnénk jutni ezen az úton, akkor beavatást kell nyernünk egy hiteles tanítványi lánc guru-mantrájába. Csak ez a mantra nevezhető dzsagrata (felélesztett) mantrának. Az a mentális rezgés, amit a guru mantra kivált, áthatol a gátakon, az érzelmi blokádokon, amit önmagunknak létrehoztunk. Úgy is hívhatjuk ezt, mint a szív béklyójának megnyitását, feloldását.

Azt pedig, hogy hová vezet egy egész életen át tartó gyakorlás, egy neves tibeti dzogcsen mestertől tudhatjuk meg. Szögyal Rinpocse mesél egy történetet egy kézművesről, aki egész életében mantrákat és szútrákat vésett a kövekbe. Teljesen hétköznapi embernek tűnt, de a halála előtt néhány hónappal furcsán kezdett viselkedni. Kerülte az embereket, elvonult egy magányos sziklára és naphosszat csak csendben ült. Az utolsó kívánsága az volt, hogy amikor meghal, hagyják néhány napig érintetlenül a testét. Így is történt. A földi maradványait múmiaszerűen betekerték és elhelyezték egy kis szobában. A test napról napra kisebb lett. Amikor a családtagok kibontották a pólyát, csak köröm és hajmaradványokat találtak, mintha a lélekkel együtt a fizikai hordozó is eltávozott volna. Ez az ember szinte szép csendben megvilágosodott azáltal, hogy folyamatosan szent szavakat írt. Név szerint ez a szivárványtest jelenség. Mindezt egy hiteles mester is igazolta, aki a halált követően mindvégig jelen volt.

A mantra szerepe a gyógyászatban

Hatása a lényünk minden rétegére kiterjed, a fizikai test sejtjeitől a pránán át a kauzális szféráig, amelynek szamszkárákkal telített mezejét fokozatosan átformálja. Az ájurvédikus orvosok közül sokan imádsággal és mantraénekléssel tisztítják és hangolják magukat a rendelés megkezdése előtt. De ennél sokkal komolyabb hatásmechanizmusról is tudunk az ájurvéda alkímiai gyakorlatában és a tibeti medicinában. A tibeti orvoslás egyetlen nagy értékű pirulája [ribu] több mint százféle összetevőből áll, és elkészítése bonyolult eljárások, titkos tantrikus rituálék bevonásával akár negyven napig is eltarthat, amelyben a mantrák és varázsigék szintén főszerepet játszanak. A „Fehér felhők útja” c. könyv említ egy esetet, amikor a rámpuri maharadzsa felesége a szerző mesterének áldását kérte. Az asszony ugyanis az orvosok szerint meddő volt. Tomo Gese Rinpocse megígérte a segítséget, de teljes elszigeteltséget kért a szertartás lefolytatásához. Az uralkodó egy pavilont építtetett számára, ahová a nagymester visszavonult. Állítólag az a szolga, aki kíváncsiságból megleste a mestert, emberfeletti lények gyűrűjében látta Őt, és annyira sokkolta az élmény, hogy másnap hidegrázások közepette kilehelte a lelkét. A kitűzött napon azonban Tomo Gese előjött a pavilonból és adott szavához hűen átnyújtotta a megszentelt gyógyszert. Egy éven belül megünnepelhették a trónörökös születését.

A mantra modern alkalmazása

Sokan megkérdőjelezik egy olyan hangsor hatékonyságát, amely a saját anyanyelvünktől, vagy kulturális hátterünktől távoli. A mantrák nem onnan származnak (és nem is oda kívánnak elvezetni minket), ahol kulturális különbségekről beszélhetnénk. Ezért butaság azt feltételezni, hogy egy indiai mantra nem lehet segítségünkre itt a világ nyugati fertályán. Az igaz ugyan, hogy amennyiben nem vagyunk fogékonyak erre a fülünknek idegen hangzásra, akkor kezdetben nehéznek érezhetjük. De gondoljunk csak arra, hogy európai emberként képesek vagyunk élvezni az Andok népeinek zenéjét, az észak-amerikai country muzsikát, vagy az afro-latin ütős együtteseket. Tehát sok esetben ez pusztán megszokás és ráhangolódás kérdése. Ez azért is lehet igaz, mert a mantra még akkor sem egyenlő a szótári jelentésével, ha történetesen etimológiailag értelmezhető. De ha netán mégis ragaszkodunk a jelentéshez, akkor nézzünk egy példát arra, hogy különböző vallások, szellemi utak szent igéi mennyire közel állnak egymáshoz. A Jaya Bhagavan [Dzsaja Bagaván] mantrát például a mi kultúránkban úgy mondanánk, hogy: „Dicsőség a magasságban Istennek; Áldott, aki jön az Úr nevében.”

Ha valaki netán úgy érezné, hogy a muzikális képességei fejletlenek, annak számára van egy jó hírem: mantrát nem csak énekelni, de hallgatni is lehet. Belül pedig mindenki tud énekelni. Ha ezt rendszeresen és folyamatosan megtesszük, előbb-utóbb azt fogjuk tapasztalni, hogy megszólal bennünk a mantra. Korunk nagy előnye, hogy ebben akár még a könnyűzenei élet közismert és kiemelkedő alakjai is segítségünkre sietnek, utat mutatnak, ösztönöznek. Egy olyan világhírű énekes, mint Tina Turner, más előadók és gyerekek bevonásával készített egy devocionális lemezt az ökumené jegyében. Ugyanakkor ennek a jelenségnek az inverzét is láthatjuk, hiszen a szakrális zene mai előadói olykor a popzenészekhez hasonló népszerűségnek örvendenek. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy Krishna Das Grammy díjat kapott.

Deva Premal pedig napjaink egyik legnépszerűbb spirituális zenei előadója, akiről Eckhart Tolle és a dalai láma is hatalmas elismeréssel nyilatkozik. 2017-ben (párjával együtt) megkapta a Mind Award for Art & Culture díjat, amellyel a zene területén végzett holisztikus és tudatosságot emelő munkáját jutalmazták. Deva és Miten művészetét azért tüntették ki, mert „összekapcsolják a szívet az elmével” és albumaik, koncertjeik révén hozzájárulnak a belső béke ösvényeinek megteremtéséhez. Jógi Badzsan észak-amerikai szikh közösségéből indult szíveket meghódító útjára Snatam Kaur, az angyali hangú jógi énekesnő. Ugyanebből a fészekaljból való Guruganesha Singh, aki szellemi hagyományvonalának mantráit előszeretettel ágyazza könnyed, dallamos angol nyelvű kompozíciókba. Arra is akad példa, hogy a mantrák házasságra lépnek a népdalokkal, ahogyan Jeszenszky István folklorisztikus mantrái esetében. Lehetséges, hogy ez a mantraéneklés jövője.

A mantra és a kereszténység

Mondhatni, hogy az eddigi mondandóm túlontúl orientalista jellegűre sikeredett, ami végül is érthető, hiszen keleten a legélőbb a hagyomány. De ha alaposan körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy a rövid, tömör mantrikus formákra találunk példát a kereszténység kolostori praxisában is. A gyökerek előásásához egy kicsit hátrébb kell lépdelnünk a történelmi időben. Az ógörög nyelvben az elmélkedést olyan szóval fejezik ki, amelynek eredeti jelentése: gyakorol, folytat, kigondol, értelmében forgat [„mélété-meletan”]. Az Ószövetségben ugyanez a ,,haga” szótő, vagyis ,,félhangon mormolni”. (A latin Vulgata már a tágabb jelentéssel bíró „meditatio” kifejezéssel adja vissza.) A korai szerzetesség a bibliai textus félhangos ismétlését, recitálását értette rajta.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.