Állatkísérletek

GONDOLATOK EGY FACEBOOK POSZT KAPCSÁN

Nemrégiben találkoztam a fent említett közösségi oldalon egy teljesen értelmes, és nagyon is időszerű kérdéssel, amely így hangzott:

„Szerintetek van joguk az embereknek állatokon kísérletezni az emberek érdekében?”

Megdöbbentő volt látni, hogy milyen nagy arányban szerepeltek kerek-perec típusú válaszok. Viszonylag kevés átgondolt, és kellőképpen árnyalt hozzászólással találkoztam. A merev elutasítók közül pedig egyetlen egy akadt, aki az ellenérvek hatására később hajlandó volt finomítani az álláspontján.

Aki ismeri David Hawkins Tudattérképét, annak számára ismerős lesz a „pártatlanság” kifejezés, amelyet a 250-es értékhez társított. Idézem:

„Az energia igen pozitívvá válik, ahogy eljutunk arra a fokra, amelyet pártatlannak nevezünk, mivel már mentes az alacsonyabb szintekre jellemző, erős állásfoglalási hajlamtól. 250-es szint alatt a tudat igen gyakran észlel ellentétpárokat, és azok közül mereven ragaszkodik az egyikhez, ez pedig nagy hátrány egy olyan világban, amely nem fekete-fehér, hanem összetett és soktényezős.”

Tehát bárhol is legyen a tudatosságunk átlagértéke, és legyenek bármilyen spirituális csúcsélményeink is, amikor fixált látószögből nyilatkozunk, máris sikerült 250 alá esnünk.

Mielőtt a témát illetően bármilyen fejtegetésbe fognék, fontosnak tartom közölni, hogy tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a tökéletes választ nem tudom. Ezért mindössze annyit tehetek, hogy követem a bölcsek tanácsait, melynek értelmében a helyes kérdezés, és az inspirált gondolkozás már fél siker a megértéshez vezető úton.

Tehát lássuk szép sorjában.

    • Tekintettel arra, hogy a kommentek között szerepelt az élőlények rangsorolásának igazságtalansága, ezért ehhez szükséges néhány megjegyzést fűznöm. Ha történetesen az indiai szellemiségből indulunk ki, akkor igenis létezik egy rangsor, ami nem önkényes emberi besoroláson alapul, hanem kozmikus alaptörvényeken. A karma szemszögéből nézve a különböző létformák nem azonos súllyal esnek latba. Ennek szemléltetése az őselemek segítségével a legegyszerűbb. Minél több tattva (aktív őselem) manifesztálódott egy lényben, annál magasabb a minőségi értéke. Tehát az elpusztításával annál nagyobb karmikus terhet veszünk magunkra. A létformák és tattvák kapcsolata:

zöldség, gyümölcs – víz

hüllők, puhatestűek, férgek, rovarok – tűz és föld, vagy tűz és levegő

szárnyasok – tűz, víz, levegő

emlős állatok – tűz, víz, föld, levegő

ember – tűz, víz, föld, levegő, éter

Ha ezt ilyen módon szemléljük, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy az emberi élet a legmagasabb értékű, tehát nem tehetjük egyenértékűvé egy kísérleti patkány létével. Ha az emberi élet menthető a patkány élete árán, akkor… Ugye nem szorul magyarázatra? Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindez nem feltétlenül szükséges. Számomra is egyértelmű, hogy az ájurvéda és a kínai gyógyászat sosem szorult rá, hogy állatokon kísérletezzen. De most az alapfelvetéssel kapcsolatos megnyilvánulásokra igyekszem reagálni.

    • Történt utalás a Bhagavad Gítára is, emellett sem kívánok szó nélkül elmenni. Karma és dharma összefügg, épp Ardzsúna esete mutatja. Csak csendben és halkan mondom, a Gíta első fejezete úgy indul, hogy Krisna a két sereg közé hajtja a harci szekeret, Ardzsúna pedig szembesül azzal a ténnyel, hogy a csata során mélyen tisztelt tanítómestereire és szeretett rokonaira kell támadnia. Ebben a pillanatban elbizonytalanodik, kihullik kezéből az íj, és mélységes csüggedés lesz úrrá rajta. Innen indul a tanítás. Krisna elsőként elmagyarázza Neki, hogy mit jelent harcosnak lenni. Számára az erény és az igazság védelmében fegyvert fogni kötelesség. Akkor is, ha ez mások életének kioltását jelenti. Vagyis ugyanaz a külsődleges cselekedet két különböző dharmával rendelkező személynél nem ugyanolyan karmikus visszahatást generál. Ami a harcos számára sorsa által rendelt szent hivatás, az más ember esetében súlyos vétség, netán bűn. Na már most akkor kérdem én, ezen az alapon el tudjuk képzelni azt is, hogy a rákkutató orvos esetében a kísérleti állatok „kínzása” és végső soron megölése nem ugyanolyan karmát jelent, mintha ezt valaki más tenné? Én el tudom képzelni, de nem kívánom ezt végérvényes igazságként hirdetni, csupán hangosan gondolkozom.

    • Bár létezik egy sor szelíd gyógymód, amely nem igényel állatokon történő tesztelést, de jusson eszünkbe, hogy ezek létjogosultsága mennyire kérdéses és vitatott. (Olykor valóságos keresztes hadjárat folyik a homeopátia ellen.) Emlékezzünk rá, hogy milyen nehezen sikerült elfogadtatni annak idején az akupunktúrát. Rendkívül komplex kérdéskörről van szó, és nem választható külön sem az emberiség kollektív tudatszintjétől, sem az uralkodó lineáris, materiális gondolkodási modellektől.

    • Az érzékletesség kedvéért hadd fokozzam még egy kicsit. Szeretek plasztikus hasonlatokkal dolgozni, úgyhogy most felvázolok egy „kriminalisztikai orosz rulettet”. Tegyük fel, hogy Ön a titkosszolgálat vezetője. Már hónapok óta figyeli egy külföldi tulajdonban lévő cég ügyleteit, mert gyanítható, hogy a hivatalosan bejegyzett tevékenységük csupán álca, és úgy fest, hogy kapcsolatban állhatnak terrorista csoportokkal. Ma reggel a kollégái letettek az asztalára egy jelentést, miszerint egy elfogott és dekódolt rejtjeles üzenet egyértelmű utalást tartalmaz egy készülő merényletre. A szövegkörnyezet alapján azt is sejteni lehet, hogy ez egy küszöbön álló akció, amely napokon, vagy akár órákon belül bekövetkezhet. Sajnos az idő és a helyszín nem ismeretes. Nyilván egy jelentős méretű középületről van szó (hogy az áldozatok száma minél magasabb legyen), de hát nagyon sok ilyen van az országban. A rendőrséggel karöltve egy razzia során begyűjtik a szóban forgó cég vezetőit és alkalmazottait, akik tagadnak, vagy hallgatnak, egyszóval semmilyen módon nem hajlanak az együttműködésre. Lehet, hogy tényleg nem rendelkeznek lényegi információval. Lehet, hogy nagyon is tudják, csak blöffölnek. Közben ketyeg az óra, és fogy az idő. Ha a gyanú helyes, akkor valahol már élesítésre készen állnak a robbanótöltetek. Lehetséges, hogy több száz, vagy több ezer ember élete forog veszélyben. Elrendelné-e a letartóztatott személyek kínvallatását? Van-e joga hozzá? (…és most nem törvényi értelemben kérdezem.) Vagy békén hagyná őket, és megkockáztatná, hogy netán nagyon sokan meghalnak majd. Mindez most az Ön felelőssége. Mit tenne?

Persze most bárki a szememre vetheti, hogy a rákgyógyítás, és a terrorelhárítás nincs egy súlycsoportban. Hát nézőpont dolga. Ha megkérdezünk egy lelkes kutatóorvost, lehet, hogy ő másképp fog vélekedni.

    • De lássunk egy finomabb párhuzamot! Joao de Deus, a világhírű gyógyító médium sokáig a saját vállalkozásaiból finanszírozta a Szent Ignác Ház működését és fejlesztését. Ezek között a „háttér bizniszek” között volt marhafarm is. Márpedig az ott felnevelt jószágok vélhetően a húsfeldolgozóban végezték. A brazilok nem éppen egy vega társaság. Joao sem az. Kérdezem én, van-e joga a szarvasmarhák tenyésztéséből, és értékesítéséből befolyó jövedelemmel támogatni a saját gyógyközpontját az emberek testi, lelki, szellemi jobbulása érdekében?

    • Elképzelhető, hogy nekünk, embereknek fontosabb lenne megtanulni először egymás irányában az erőszakmentességet, az előzékenységet, a figyelmességet, a lojalitást, és még egy sor dolgot. Aztán ha majd ezt már csillagos ötösre fejlesztettük, akkor kiterjeszthetjük az állatvilágra is. Mindaddig, amíg ez nem jött létre, addig az állatvédelem melletti kardoskodás nem felel meg az őszinteség követelményeinek. (Nota bene, Adolf Hitler vegetáriánus volt és állatvédő. ) Ami napjainkban a nagyüzemi állattenyésztés, és tejipar frontján zajlik, az szinte felülmúl bármilyen laboratóriumi borzalmat. Így hát a következetesség jegyében mindenkinek, aki ellenzi az állatkísérleteket, szigorúan vegetáriánussá kellene válnia. Továbbá tartózkodnunk kellene minden olyan gyógyszer alkalmazásától is, amely állatkísérletek révén került kifejlesztésre. Szóval ez azért elég vaskos feladat.

Kedves Olvasó!

Legyen Áldás az életeden és az Utadon.