Ramana Maharsi himnuszok
Ramana Satguru Rayane [fon. Ramana Szadguru Rájené]
Refrén:
Ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, rāyanē;
Ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, rāyanē!
Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Uram!
Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Uram!
1.
pugazhum pon-nula gattu vinavar pōṭṭṛi ninḍṛu pugazhn-diḍum;
tigazhum nannila-mān tiruc-chuzhi tannil vanda dayā-paran.
Kegyes Úr, aki azon a szent helyen születtél, a híres Tirucsuliban, amelyet az ég dicső istenei örömmel dicsérnek.
2.
azhagu sundarar anbinil varum amuda vridi aruṇai-yin;
mazha-viḍaip poruḷ aruḷ paḍait-tiḍu vaḍi-vilā vaḍi vānavan.
Nektár tengere, az Arunácsalában lakó, aki Alagu és Szundara szerelméből született.
A szeretettől indíttatva, a forma nélküli emberi formát öltött.
3.
amala jñāna aruṭ peruṅ-kaḍal aruñai yaṅ-giri tannilē;
vimalamē vuru-vāgi vandoru virupa naṛ-guhai mēvi-nān.
Folttalan tudás, mely a szeretet tengereként folyt a kedves Virúpáksa-barlangig az Aruna hegyén, és formát öltött e tiszta lényként.
4.
vā du sei-diḍu māyai tannai vaḷaittu ninḍṛu midit-tavan;
sūdu-sei pula nōḍu vañ-jagac chūzh vinait-togai aṭṭṛavan.
Legyőzte és lábával ráállt az illúzióra, a kihívóra.
Megszabadult a megtévesztő érzékektől és a múlt karmájának tömegétől.
5.
aruṇai san eḍutta ain-diḍu anban en-guru nāya-kan;
karu-ṇaiyē vaḍi-vāha ninḍṛiḍu kaṛpahat taru vāgi-not.
Ő, akit felvett és átölelt az Úr Arunácsala, Uram és Mesterem.
Ő a Kegyelem, mely formát öltött, és a vágyteljesítő faként állt.
6.
mūnḍṛu dēha maṛandu mup-pada vāzh-vinyl kuḍi yēṛi-nān;
tonḍṛum ijjaga vāzh-viniṛ kaḷi yādu ninḍṛu tōnḍ-ṛalan.
Ő teljesen megfeledkezett a három testről, és a három tiszta állapot által élt, anélkül hogy a mulandó világi életet élvezte volna.
7.
piṇḍa mēviya nādanē bira māṇḍa māviya nāda-nāik;
kāṇḍu ninḍṛu kaninduḷ-ēkamē kātchi-yāik kaḷi koṇḍavan.
A test Átmanját mint a Világegyetem Paramátmanját látva csendben maradt és megérett, s szíve eggyé vált az Önvalóval.
Ő az Önvaló üdvösségében nyilatkoztat ki.
8.
ponniṛan tavazh mēni-yan pugazh ōṅgu señ-jaḍai vēṇi-yan;
tan-naruṅ guru vāga vāit-tiḍu tat-tuvap poruḷ ānavan.
Akinek Guruja a híres aranyszínű, csodaszép, csapzott hajú Siva volt – Ő eggyé vált Vele.
9.
pañcha bhūta niṛaindu ninḍṛavan pañcha kōsama daṭṭṛavan;
añjalit tiḍum anbar tunba mozhikku jñāna vidā-yagan.
Áthatja az öt elemet, s Őt nem korlátozza az öt burok.
Elűzi hívei gondjait, és bölcsességet (dnyána) adományoz nekik.
10.
mukgu-ṇat taḍai aṭṭṛavan Muda lāya dēva nirā-mayan;
pakkuvat tavar vandu ninḍṛu paṇin-diḍum pada sēvai-yān.
A három guna nem állja útját, Ő a legfőbb isten, a folttalan.
Az erényes emberek keresik, szolgálják és lábaihoz borulnak.
11.
ādi kāraṇa kari yaṅgaḷ aṛinda chin-maya pūraṇan;
vā diyā mala māyai tannai vadaittu vīsiḍum āraṇan.
Ő a tökéletes Tudatosság, mely teljesen tudatában van az elsődleges oknak és következményeinek.
Ő az illúzió (azaz a kihívó) elpusztítója és eloszlatója.
12.
devar yāvarum vandu ninḍṛu tudit-tiḍum pada vaibha-van;
kāva-lāgi meyñ-jñāna nāṭṭara saga ninḍṛiḍu kāraṇan.
Az Ő lábáé a dicsőség, hogy az összes isten dicsérje, akik alázatos áhítattal állták körül.
Ő az út és a kapu, a tiszta tudás királya.
13.
veda naya-kan veda bhuṣha-ṇan vedame uru vāyavan;
kādalāyp-para vāzh-viniṛ kaḍi dēṛi-ninḍṛu kaḷit-tavan.
A Véda Ura, a Véda ékköve.
Ő a Véda megtestesülése, ki gyorsan elhamvadt a szeretet és boldogság állapotába.
14.
turiyamē vaḍi vāgit tuveḷi āḍaraṅ-gama dāgi-non;
kariyadāi jagam ēzho ḍaṇ-ḍaṅ kalandu ninḍṛa fishing-pilan.
Ő a turíja állapota, a tiszta éter, a világ-színdarab színpada.
A Tanú, aki áthatja a hét világot és az egész világegyetemet, miközben maga folttalan marad, Ő mindent meghalad.
15.
chinma yat-taru viṛ-pa zhut-tiḍu tīṅganic chuvai āgi-nōn;
tan-mayap poru ḷāyt tanit-tiḍu sacchidā-nandam āginon.
Ő a Tudatosság fáján termett édes gyümölcs leve.
Mikor ő eggyé válik Vele, csak mint Lét-Tudatosság-Boldogság létezik.
16.
appil uppena en-manak guhai oppi ninḍṛiḍum aṇṇalān;
appan oppavan annai yoppavan aṛbhu-dap poruḷ āna-van.
Ő a kedves Úr, aki szívem barlangjában lakik, egységben velem, mint só a vízben.
Olyan Ő, mintha az ember apja és anyja lenne egy személyben. Ő a csodálatos Valóság maga.
17.
jākkiraṅ kana vōḍu chāṭṭṛu suzhutti vādai-yad aṭṭṛavan;
vākki ṛandu niṛaindu ninḍ-radoṛ vākki-yap poruḷ ānavan.
Aki mentes az ébrenlét, álom és mélyalvás állapotainak korlátaitól, aki a teljesség állapotaként áll ott, ahová szó el nem érhet.
Ő maga a „Te Az vagy” nagy mondat jelentése.
18.
sanādanap poruḷ āna vēdiya yat bhēdama daṭṭṛa-van;
anadi ninmala jñāna nāyagan anbinil power jōtiyān.
Ez a kasztok és vallások felett álló bráhmana (pap) a mindörökké létező Valóság.
Kezdettelen, a tudás folttalan Ura, a tiszta szeretetben kinyilatkoztatott Fény.
19.
saṛguṇak kaḍal ana naṛguṇan saṛjanar pugazh nīdi-yān;
aṛbhudac chuvai his pāginan asipadat turu vānavan.
Ő a jóság óceánja, ki túljutott minden tulajdonságon, a bölcs emberek szemében Ő az igazságos.
Ő a csodálatosan édes nektár. Az Ő formája a Tiszta Létezés, mely egyesíti az egyéni átmant és a Legfelsőbb Átmant (Paramátmant).
20.
bhakti yōḍu paṇindu ninḍṛiḍu bhakta kōḍiyar taṅgaḷai;
mukti meik-karai kii mūdaṛi uṭṭṛida dhvajam iṭṭavan.
Az odaadással meghajló híveknek Ő a megszabadulás partját felfedő tudást adományozza.
Ő a győzelem zászlajának felemelője és a győzelem hirdetője.
21.
aḍāda seigai aḷikkum indriya vañja-naip poṛi vāyilil;
viḍādu vījndu viḷik-kum en manap peyai vāvena vāḷu-vāi
Tégy a tulajdonoddá, s győzd le az elmém kísértetét, mely a csábító érzékek nyitott állkapcsában küzd azok bűnös hajlamai ellen!
22.
aṅga meri agan-garit tidum āṇavap-paḍu pāvi-yait;
tuṅga jñāna-vāḷ koṇḍu chāḍu-vīr tūmaṇic chuḍar āginīr.
A tiszta tudás kardjával győzd le a tudatlanság kegyetlen démonát, mely most egóként uralkodik a testben, ó, saját fénye által ragyogó ékkő!
23.
bhnu vamsa vinda rama-num paṅkayap peru vāzh-vanum;
manu śūlam aṇinda devanum madha vak kuma-resanum.
Srí Ráma, a napnemzetség öröme, nagy hírű Brahmá a lótuszon, Siva őzével és lándzsájával, a nagy vezeklésű Kumáradéva – mindezek valójában Ő (Ramana)!
24.
pōṭṭṛi en-manak kōyil uṭṭṛiḍu puṇṇiyat tiru mēniyāi;
pi nin-mugam pi nin-manam pi nin-padam aiyanē
Áldott lény, légy üdvözölve szívem templomában! Üdvözlet arcodnak!
Üdvözlet szívednek! Üdvözlet lábadnak! Üdvözlet a szent testűnek!
25.
nacchi ninḍṛu naviṭṭṛu vēṅkaṭa ramaṇa nāvilu-mēviya;
ucchidac chuvai āna un-padam ucchi vait-tiḍa vēṇḍi-nēn.
Könyörgöm, tedd lábaidat Vénkata Ramana fejére, aki buzgón imádkozva áll előtted, áldva téged Neveddel, nektárédes ízt érezve nyelvén!
Ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, rāyanē;
Ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, ramaṇa sāt-guru, rāyanē!
Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Uram!
Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Ramana Szadguru, Uram!
Szavak hitvesi virágfüzére [Akshara-mana-malai]
Invokáció:
Óh, Ganapati, a Kegy megtestesülése!
Védj meg, és nyújtsd segítő kezed,
Hogy e hitvesi virágfüzér
Felérjen a vőlegényhez: az Arunácsalához!
Refrén:
Arunácsala Siva, Arunácsala Siva,
Arunácsala Siva, Arunácsala!
Arunácsala Siva, Arunácsala Siva,
Arunácsala Siva, Arunácsala!
1.
Kiirtod az egóját
Azoknak, kik szívükben
Nálad időznek,
Óh, Arunácsala!
2.
Te és én legyünk egyek
S elválaszthatatlanok,
Mint Alagu és Szundara,
Óh, Arunácsala!
3.
Belépve otthonomba
Elcsábítottál onnan,
S szív-barlangodba zártál,
Óh, Arunácsala!
4.
Kiért tetted mindezt?
Ha most elpártolsz tőlem,
A világ megfedd Téged,
Óh, Arunácsala!
5.
Menekülj meg ettől!
Miért hívtál magadhoz,
Hogy hagyhatlak el most?
Óh, Arunácsala!
6.
Szereteted áthatóbb
Az anyai érzésnél,
Ekképpen szeretsz Te,
Óh, Arunácsala!
7.
Ragadd meg az elmém,
Nehogy az elrohanjon
Megtréfálva Téged,
Óh, Arunácsala!
8.
Fedd fel a szépségedet!
Azt látva az elme
Megpihen a békében,
Óh, Arunácsala!
9.
Miután megszöktettél,
És nem ölelsz kebledre,
Milyen vőlegény vagy?
Óh, Arunácsala!
10.
Mondd, miért alszol,
Mikor mások bántanak?
Illik-e ezt tenned?
Óh, Arunácsala!
11.
Amikor az érzékszervek
Tolvajként betörnek hozzám,
Te nem vagy a szívemben,
Óh, Arunácsala!
12.
Ez is a Te fortélyod.
Ki léphet be kívüled,
Hisz Te létezel egyedül,
Óh, Arunácsala!
13.
Lényege az Ómnak,
Páratlan és egyetlen,
Ki érthet meg Téged?
Óh, Arunácsala!
14.
Köteles vagy megadni
Anyaként a szeretetet,
Gondoskodjál rólam!
Óh, Arunácsala!
15.
A szemek szeme vagy Te!
Ki pillanthat meg Téged,
Ki szemek nélkül is látsz?
Óh, Arunácsala!
16.
Mint mágnes a vasat vonzza,
Húzz engem magadhoz,
S légy velem egy,
Óh, Arunácsala!
17.
Irgalomnak óceánja,
Könyörülj meg rajtam,
Mozdulatlan Hegy,
Óh, Arunácsala!
18.
Lángoló ékkőként
Beragyogsz Te mindent,
Rombold le a bástyám,
Óh, Arunácsala!
19.
Gurumként világítasz,
Hibáimat felszámolod,
S erényessé teszel engem,
Óh, Arunácsala!
20.
Ments meg a hívogató
Asszonyok csapdájától,
S egyesülj velem,
Óh, Arunácsala!
21.
Noha én könyörgök,
Nem ereszkedsz le hozzám,
Hogy azt mondd: ,,Ne félj!”
Óh, Arunácsala!
22.
Kéretlenül adakozol,
Erről vagy Te híres.
Ne hazudtold meg magad!
Óh, Arunácsala!
23.
Gyümölccsel a kezemben
Hadd kortyoljam lényedet,
S legyek részeg üdvödtől,
Óh, Arunácsala!
24.
Hogy élhetném túl, hiszen
Átöleltem azt, ki
Megöli imádóit,
Óh, Arunácsala!
25.
Haragra ki sosem gerjedsz.
Kivívtam a rosszallásod,
De mit tettem én?
Óh, Arunácsala!
26.
Könyörület nagy hegye,
Kit Gautama dicsőített,
Tekints rám és irányíts,
Óh, Arunácsala!
27.
Világot elnyelő napfény
Kápráztató sugarai,
Lótusz-szívem nyisd ki!
Óh, Arunácsala!
28.
Táplálékért jöttem Hozzád
De a prédád lettem,
És most itt a béke,
Óh, Arunácsala!
29.
Kegyelemnek holdja!
Enyhet adó sugaraid
Fedjék fel a nektárt,
Óh, Arunácsala!
30.
Szabadíts meg ruháimtól,
S takarj be a glóriáddal,
Kegyelmed fényével,
Óh, Arunácsala!
31.
Csendesen pihenjünk,
Áradjon az üdv tengere,
Ahol szó nem hallik,
Óh, Arunácsala!
32.
Ne tégy próbára többé!
Hadd lássam fény-alakodat,
Nyilvánulj meg, kérlek,
Óh, Arunácsala!
33.
Vess véget a káprázatnak,
S taníts nékem bölcsességet,
Örök élet titkát,
Óh, Arunácsala!
34.
Ha nem egyesülsz vélem,
Elveszek a könnyekben,
S elolvad a testem,
Óh, Arunácsala!
35.
Ha megtagadsz engem,
Eléget a karmám,
S nem marad reményem,
Óh, Arunácsala!
36.
Szavak nélkül szóltál:
,,Maradj csendes!”, és magad
Csendes maradtál,
Óh, Arunácsala!
37.
Mondd meg, mi lesz vélem,
Ha Te lustán elpihensz
Üdvösségbe térve?
Óh, Arunácsala!
38.
Csendes maradsz, mintha
A veszély elmúlt volna
Bátorságod által
Óh, Arunácsala!
39.
Ki kutyább az ebnél,
Hogyan kutathatnálak
S érhetnélek el?
Óh, Arunácsala!
40.
Fedd fel a bölcsességet,
S elhagy majd az óhaj,
Hogy megismerjelek,
Óh, Arunácsala!
41.
Hogy mondhatod előttem
Méhecskeként lebegve:
„Nem nyíltál még ki!”
Óh, Arunácsala!
42.
,,Felismerted Önvalód
Anélkül, hogy tudnád.”
E szavakkal szólj,
Óh, Arunácsala!
43.
Igazán az Önvaló
A legfelsőbb valóság.
Nyilvánítsd ezt ki,
Óh, Arunácsala!
44.
,,Tekints mindig Magadba.
És a belső szemeddel
Megleled majd” – mondod.
Óh, Arunácsala!
45.
Bátortalan elmével
Kerestem az Önvalót,
S nem is leltem, segíts,
Óh, Arunácsala!
46.
Tudás nélkül mi haszna
Eme születésnek?
Jöjj, és teljesítsd be,
Óh, Arunácsala!
47.
Igaz Önvalódba
Engedj elmerülnöm, hol
Csak a tiszták laknak,
Óh, Arunácsala!
48.
Mikor hozzád tértem,
Egyetlen Istenemhez,
Megsemmisítettél,
Óh, Arunácsala!
49.
Kéretlenül feltárult
Isteni kegy kincstára,
Állítsd meg az elmém,
Óh, Arunácsala!
50.
Bátran hozzád jönni,
Semmi más nem szükséges.
Ilyen a kegyelmed,
Óh, Arunácsala!
51.
Karodat ha nem tárod,
S nem ölelsz meg, végem.
Könyörülj meg rajtam,
Óh, Arunácsala!
52.
Hogy az üdv legyen örök,
Lakozz a szívemben!
Szeplőtelen, tiszta,
Óh, Arunácsala!
53.
Ne űzz gúnyt belőlem,
Ki menekült Tehozzád!
Ékesíts kegyeddel,
Óh, Arunácsala!
54.
Mikor hozzád tértem,
Mozdulatlan maradtál.
Hát nem szégyen ez?
Óh, Arunácsala!
55.
Árassz el a kegyelmeddel,
Mielőtt a vágyam
Hamuvá eléget,
Óh, Arunácsala!
56.
Hozd el az örök üdvöt,
És egyesülj vélem,
Ne legyen ,,én” és ,,te”,
Óh, Arunácsala!
57.
Mikor áll meg az elmém,
Hogy elérjelek Téged,
Ki finomabb a térnél?
Óh, Arunácsala!
58.
Nem ismerek szentírást,
S nincsen bölcsességem.
A káprázatot űzd el,
Óh, Arunácsala!
59.
Olvadva a vágytól
Menekültem Tehozzád,
S ott álltál lepel nélkül,
Óh, Arunácsala!
60.
Szenvedélyt ébresztettél,
Pedig nem szerettelek.
Ne hagyj hát el most,
Óh, Arunácsala!
61.
Kiszáradt gyümölcsnek
Többé haszna nincsen.
Fogyaszd el éretten,
Óh, Arunácsala!
62.
Add magad, és végy engem
Kínzatásom nélkül!
Ne legyél halálom,
Óh, Arunácsala!
63.
Érintésed, tekinteted
S gondolatod által
Legyek a Tiéd,
Óh, Arunácsala!
64.
Májá mérge megfertőz,
S átjárja a testem,
Ha nem nyújtasz kegyelmet,
Óh, Arunácsala!
65.
Ha Te nem pillantasz rám,
Elűzve a káprázatot,
Ki áll ki mellettem?
Óh, Arunácsala!
66.
Egyik őrületből
A másikba estem.
Gyógyítsál meg, kérlek,
Óh, Arunácsala!
67.
Félelemtől mentes!
Mért nem mersz elvenni,
Ki bátran jött Tehozzád?
Óh, Arunácsala!
68.
Hol a tudatlanságom,
Mondd, ha megáldottál,
S kegyedet megkaptam?
Óh, Arunácsala!
69.
Keljél egybe vélem,
Hogy világi elmém
Egyesüljön Véled,
Óh, Arunácsala!
70.
Pusztán Rád gondoltam,
S ez elhozott Hozzád,
Ki mérhet fel Téged?
Óh, Arunácsala!
71.
Őrült kísértetként
Tulajdonod lettem.
Ne kelljen bolyongnom!
Óh, Arunácsala!
72.
Nyújtsál nékem támaszt,
Nehogy elhajoljak,
Mint egy gyenge repkény,
Óh, Arunácsala!
73.
Porral megbabonáztál,
Elloptad az énem,
S megmutattad valódat,
Óh, Arunácsala!
74.
A kegyelem harcát
Fedd fel az éterben,
Ami mozdulatlan,
Óh, Arunácsala!
75.
Ragyogásod által
Hadd vessem el béklyóját
Az elemi testnek!
Óh, Arunácsala!
76.
Minden zavar gyógyírja,
Miért habozol átadni
Gyógyszerét bajomnak?
Óh, Arunácsala!
77.
Éntelenül ragyogsz Te,
S leigázod egóját
A büszkén kérkedőnek,
Óh, Arunácsala!
78.
Én bolond nem imádkozom,
Csak ha itt a bánat,
Mégse ábrándíts ki,
Óh, Arunácsala!
79.
Ha nem védsz meg, olyan leszek,
Mint hajó a viharban
Kormányosa nélkül,
Óh, Arunácsala!
80.
Anyaként nem feladatod
Felnevelni Abban,
Melynek nincsen vége?
Óh, Arunácsala!
81.
Ne légy olyan, mint egy
Tükör a torzszülöttnek!
Emelj fel, és ölelj át!
Óh, Arunácsala!
82.
A test lakában élő
Elme virág-ágyban
Merüljünk a létbe,
Óh, Arunácsala!
83.
Hírneved lett azáltal,
Hogy egyesülsz azokkal,
Kik érettek s szerények,
Óh, Arunácsala!
84.
Elűzted a káprázatot
Kegyed gyógyírjával,
S birtokoddá tettél,
Óh, Arunácsala!
85.
Leborotváltad fejem,
S eltáncoltad táncod
A teljes szív-térben,
Óh, Arunácsala!
86.
Teljesítsd a vágyam:
Űzd el a káprázatot!
Megőrülök Érted,
Óh, Arunácsala!
87.
Igaz hallgatás-e
Kőként nem felelni?
Illik e csend Hozzád?
Óh, Arunácsala!
88.
Ki vetett sárdarabot
Elém eledelként,
Tönkretéve éltem?
Óh, Arunácsala!
89.
Senki nem ismeri Őt.
Ki ragadott el engem
Elrabolva elmém?
Óh, Arunácsala!
90.
Te vagy az én kedvesem,
Beszédem hát ne sértsen!
Örvendeztessél meg,
Óh, Arunácsala!
91.
Gyere, mulatozzunk
Az űr üres házában,
Mely napszakoktól mentes,
Óh, Arunácsala!
92.
Megcéloztál engem
Kegyed sugarával,
És elnyeltél élve,
Óh, Arunácsala!
93.
Mondd, mit kaptál általam,
Ki nem ért el semmit
Sem itt, sem más világban?
Óh, Arunácsala!
94.
Hát nem Te hívtál engem?
Most szenvedd a végzeted:
Gondoskodjál rólam,
Óh, Arunácsala!
95.
Amint szívembe léptél,
Nekem adtad élted,
S én elvesztettem sajátom,
Óh, Arunácsala!
96.
Ha elhagysz, nekem végem,
Ne engedj el engem,
Mikor lejár éltem!
Óh, Arunácsala!
97.
Elragadtál titokban
Szív-lakomba lépve,
S felfedted azt Tiédként,
Óh, Arunácsala!
98.
Elárultam tetteid,
De harag helyett védj meg,
S kegyelmedet áraszd rám,
Óh, Arunácsala!
99.
A Védáknak lényegét,
Amely egyként tündököl,
Adományozd nékem,
Óh, Arunácsala!
100.
Rágalmam dicséretként
Fogadd, s vezess engem!
Imádkozom Hozzád,
Óh, Arunácsala!
101.
Mint jeget, mely vízben olvad,
Olvassz be a szeretetbe,
Amely a Te formád,
Óh, Arunácsala!
102.
Arunaként Rád gondoltam,
S kegyelmed hálója
Vajon elereszt-e valaha?
Óh, Arunácsala!
103.
Tőrbe csalva áldásodba
Pókként elejtettél,
S táplálékod lettem,
Óh, Arunácsala!
104.
Hadd legyek tisztelője
Azoknak, kik nevedet
Szeretettel hallják,
Óh, Arunácsala!
105.
Megmentve a gyengét,
Hozzám hasonlókat,
Tündökölj örökké,
Óh, Arunácsala!
106.
Szívlágyító dalokat
Énekelnek Hozzád,
De fogadd kis dallamom,
Óh, Arunácsala!
107.
Türelemnek nagy Hegye!
Hallgasd silány szavaim
Magasztaló himnuszként!
Óh, Arunácsala!
108.
Arunácsal’-Ramana!
Nyújtsd hitvesi koszorúd,
S fogadd eme verset!
Óh, Arunácsala!
Arunácsala Siva, Arunácsala Siva,
Arunácsala Siva, Arunácsala!
Arunácsala Siva, Arunácsala Siva,
Arunácsala Siva, Arunácsala!
Arunácsalam váli
Anbargalum váli
Aksara-mana-málai váli
Dicsőség az Arunácsalának!
Dicsőség tisztelőinek!
Dicsőség eme Hitvesi virágfüzérnek!
